Az előbb a Financial Times (FT) oldalain megszellőztetett, majd hivatalos sajtóközleményben is megjelent hír arról árulkodott, hogy az unió vezetése - felgyorsítandó a támogatások lehívásának ütemét - határozott, és az uniós gépezet gyakorlatához képest meglepően operatív lépésre szánta el magát. - írja Essősy Zsombor pályázati tanácsadó blogjában,
Az EU-bizottság az FT cikke szerint a nálunk is sokat emlegetett „rendszerhibák" mellett elsősorban abban látja az uniós pénzek lassú hasznosulásának okát, hogy a gazdasági válsággal küzdő államok számára jelentős teher a fent említett 15% biztosítása. A helyzetet úgy kívánja orvosolni a José Manuel Barroso által támogatott, tegnap délután nyilvánosságra hozott javaslat, hogy 6 ország - Görögország, Írország, Portugália, Magyarország, Lettország és Románia - esetében az eddigi 15%-os kötelező hozzájárulást, 5%-ra csökkenti.
Ez a - láthatóan rohammunkában - fogalmazott, örvendetes hír a megvalósítás oldalán számos kérdést vet fel, mivel a szöveg (noha mint minden uniós dokumentum több nyelven is elérhető) több szempontból is „szabad teret enged az értelmezésnek".
Miből?
Ma már köztudott, hogy az Unió sem rendelkezik az arany tojást tojó tyúkkal; vélhetően ezért is hangsúlyozta a sajtóközlemény, hogy a Barroso által egyfajta „Marshall Tervként" aposztrofált lépések nem követelnek újabb áldozatokat a befizetőktől. A finanszírozás módját firtató kérdésünkre a közleményben feltüntetett uniós kapcsolattartók a következő választ adták: „A 2007-2013-as periódusra szánt teljes összeg nem változott - ami az új rendszerben módosul, az a kifizetések üteme. A gondolat a támogatás mielőbbi bejuttatása az országok gazdaságába, hogy a pénzinjekció nagyobb hatással, rövidebb időn belül vezessen eredményre, s hamarabb beinduljanak a projektek. A sajtóanyag táblázatában szereplő, Magyarországra vonatkozó érték <308 M EUR> nem az országnak szánt teljes összeg, hanem a feltöltés becsült hatása <„impact">, amit az uniós finanszírozás arányának megemelésétől remélünk."
Tehát, annak érdekében, hogy a többi uniós állam (befizető) hozzájárulását is megnyerje az ötlet (vagyis ne követeljen pluszbefizetést, s így „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon") - az elgondolás nem növelné meg a korábbi kereteket, hanem az unió által biztosított rész változatlan mértéke mellett csökkentené az érintett országok - köztük hazánk terhét. Esetünkben - ha a tegnap közölt álláspont nem változik - ez annyit jelent, hogy a százalékosan magasabb uniós hozzájárulás mellett a kiosztható pénzösszeg 10,5%-kal kevesebb lesz.
Mikortól?
A második - egyelőre megválaszolatlan - kérdés, hogy a 15% versus 5% helyzet mikortól érvényes. Ugyanis, ha az egész támogatási periódusra (és a 2007-2013 időszakra elkülönített, jelenlegi árfolyamon közel 8.000 Mrd forintra), visszamenőleges hatállyal vetítjük ki a most kapott kedvezményes feltételeket, akkor a forrás lehívása közelítőleg 840 (előre betervezett) Mrd forinttal kerülne kevesebbe a magyar költségvetésnek. Ugyanez a szám „mindössze" 630 Mrd, amennyiben csak a még nem kifizetett támogatási keretre (ez jelenleg kb. 6.000 Mrd Ft) vonatkozik a könnyítés.
Kinek jó ez?
A sorok között megjelenő, most uniós szinten deklarált gyorsítási szándék a pályázóknak ígér javuló feltételeket, de természetesen a hír mindannyiunk számára fontos: a költségvetésében váratlanul megjelenő plusz most minden érintett ország gazdaságát egy kis lélegzetvételhez juttatja.
Mire szánják a pénzt
Reményeink szerint nem véletlen, hogy pár fejlesztési terület kiemelten nevesítve lett a sajtóanyagban. Kérdés, hogy jelenti-e azt a foglalkoztatás-növelés, a képzés, a klaszterek és a közlekedés hangsúlyos említése, hogy lehetőség nyílhat az Operatív Programok közötti súlyozásra is. Vagyis, lesz-e mód arra, hogy az új fókuszok szerint bizonyos programok forrásaiból ne áldozzunk, miközben más, jelenleg nem súlyponti területek fejlesztéséről akár le is mondunk?
Mi a jó Magyarországnak?
A költségvetés számára így felszabaduló pénz egyértelmű jelentősége mellett, fontosnak tartok hangsúlyozni még egy tényt. Mivel a támogatási keretek 100%-át eddig sem igen sikerült lehívnia egyik európai országnak sem, meggyőződésem, hogy a 90%-os keret maximális felhasználása is komoly fegyvertény lenne. Ha ezt megfejeljük azzal - az érzékelhető uniós jó szándékra alapozott - feltételezéssel, hogy most (meglehet) itt a lehetőség az Operatív Programok közötti, ésszerű és gyors átcsoportosításra is, akkor vitathatatlanul hatalmas, valóban a Marshall Tervhez mérhető lehetőséget kapott Magyarország.
