E sajátos kérdések megoldásán dolgoznak évek óta az Osakai Egyetem intelligensrobot-laboratóriumának kutatói. Hiroshi Isiguro professzor, a program vezetője alapozta meg a kutatásokat, amikor az elmúlt 15 évben mintegy 30, emberi mintára készült „modellt” állított elő.

Kép: Wired

A többnyire női hasonmások készültek például ismert tévés műsorvezetőről, színésznőről, modellről. Azokat bemutatták a nyilvánosságnak áruházakban, éttermekben, kiállításokon: a robotok mozogtak, énekeltek, beszéltek, mosolyogtak – a kutatók pedig rögzítették a közönség reagálását.

A következő szakaszban behatóbb vizsgálatok következtek: egyetemi hallgatók és más, önként jelentkezők hosszabb időre megkaptak egy-egy robotot, hogy azzal huzamosan „ismerkedve” tájékoztassák a kutatókat: milyen hatást gyakorolt rájuk a nőt idéző gép, annak milyen arckifejezéseit, testmozdulatait találták vonzónak, rokonszenvesnek – és mikor, miért volt a robot mozgása, gesztusa számukra ellenszenves.

A kutatók arra a kérdésre keresnek választ, mennyire fontos a nem-verbális kommunikáció – nem csak gép és ember között: a tapasztalatok arra is engednek következtetni, miként befolyásolják mozdulatok, gesztusok az emberi kommunikációt is. Isiguro professzor célja, hogy a jövő robotjai, a szerzett ismeretek alapján, egyre közelebb kerüljenek az emberi érzelmek világához. Nyitott kérdés, lehet-e végül és milyen jellegű érzelmi kapcsolat emberformájú gép és alkotója között – és meddig terjedhet az.

(Wired)