Jelenleg bizonytalan azoknak az internetes tartalomszolgáltatóknak a helyzete, amelyek mögött nem áll komoly pénzügyi befektető vagy tőkeerős „hagyományos” vállalkozás - állítja Varga Zsigmond, a Dotkom Internet Consulting elemzője, cége legfrissebb, február-márciusi felmérésére hivatkozva. A kizárólag on-line hirdetési bevételekből gazdálkodó magyar vállalkozásoknak - minként az Egyesült Államokban és számos európai országban a hasonló cégeknek - komoly nehézségekkel kell megküzdeniük.

Képernyő helyett monitor

De mik is azok a tartalomszolgáltatók?
Magyarországon körülbelül öt éve jelent meg ez a kifejezés. Maga a tartalomszolgáltatás médiainformációk továbbítása egy újabb csatornán, azaz a világhálón keresztül. Ez a tartalom lehet szöveg, kép és hang, gyakorlatilag bármilyen típusú, de a hazai cégek szolgáltatásukat túlnyomó részben szövegre alapozzák - teszi hozzá Varga Zsigmond. A tartalomszolgáltatás üzleti modell is, amely a nyomtatott sajtóhoz és a televízióhoz hasonló szolgáltatásokat nyújt, és hasonló funkciókat tölt be, ám az interneten keresztül.
Jelenleg mindössze 18 website-ot, illetve céget tömörít a közelmúltban megalakult tartalomszolgáltatók egyesülete (MTE), azonban ennél jóval több, mintegy száz magát tartalomszolgáltatónak tartó vállalkozás van a piacon.
Az önálló portálok nagy többsége külföldi kockázati befektetői pénzből jött létre, amelynek a célja a rövid távú megtérülés volt. Nem így a televíziós csatornák vagy a napi-, heti- és havilapok érdekeltségébe tartozó weboldalaknál, amelyeket - lévén, hogy a tartalom maga adott volt - viszonylag olcsón meg lehetett valósítani, tehát nem feltétlenül az azonnali nyereségesség volt a fő szempontjuk. Ezeknél az adott médiatársaság elsősorban a saját közönségét, ügyfeleit osztja meg a hagyományos hírközlés és az internet között. Míg azonban a nyomtatott sajtóra nézve nem egyértelműen igaz, hogy aki többet internezetik, az kevesebb hagyományos újságot olvas, a televíziók esetében bizony az, aki több időt tölt a számítógép képernyője előtt, az annyival kevesebbet néz tévét.

Kevés a netes reklámköltés

A magyar tartalomszolgáltatók többsége nagyon hasonló rovatokkal - napi hírek, kulturális programok, fórumok, játékok - indította el internetes lapját, és így sokuk hasonlít is egymásra. Emellett, mint említettük, a magyar internetfelhasználók aránya a vártnál jóval lassúbb tempóban növekedett, így az on-line hirdetési piac is csekély mértékben nőtt. Egy jellemző adat: 2000-ben listaáron több mint másfél milliárd forint, ténylegesen viszont, az adott árengedmények miatt, csak az egymilliárd forintot közelítette meg a hazai internetes reklámköltés. Ez a teljes reklámköltségvetések 2 százalékát tette ki. A legnagyobb tartalomszolgáltató, az Index 480 millió forintos bevételének mintegy nyolcvan százaléka folyt be on-line reklámozásból, és ez, ha utánaszámolunk, az összes magyar internetes hirdetési bevétel negyven százaléka volt.
Mi maradt akkor a kisebbeknek? Kitörési lehetőségként valamilyen sajátos kínálat megteremtése.

Önszabályozás nélkül nem megy

A tartalomszolgáltatói piac telítettsége miatt bezárásokra, egyesülésekre, kisebb-nagyobb átrendeződésekre kell számítani. Míg - vélhetően - a kisebbek lemorzsolódnak, mások újabb és újabb szolgáltatásokat találnak ki, sőt új portálok is alakulnak majd, igaz, csökkenő iramban, és stratégiaváltással kísérve; például az eddig jellemző modell helyett - amikor azonos márkanév alatt több országban is, helyi, önálló tartalommal működtek az egyes oldalak - egyre inkább a már meglévő külföldi portálokkal történő szoros együttműködés lesz az általános.
A konszolidált helyzet megteremtése persze nem megy önszabályozó rendszer nélkül - vallja Braun Róbert, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) elnöke. Az egyesület ennek létrehozására törekszik, együttműködve más érdek-képviseleti szervekkel, például az On-line Reklámtestülettel. Most éppen a szexuális szolgáltatásokkal foglalkozó reklámtörvény internetre való kiterjesztésén dolgoznak. Az MTE-be való belépésnek mindössze két kritériuma van: az etikai alapszabályok elfogadása és az évi 500 ezer forintos tagdíj befizetése.

2001. április