Juhász Károly, a Nemzeti Hírközlési Hatóság munkatársa szerint a leggyakrabban az áll a háttérben, hogy olyan szerződéseket kötünk, amelyet nem tanulmányozunk át részletesen - különösen akkor, ha közvetítőkkel kötjük őket, akik gyakran nem tájékoztatják a leendő ügyfeleket tisztességesen. Minőségi panaszok is elég gyakran fordulnak elő, a fogyasztók leggyakrabban a sebességre és lassú elérésre haragszanak - no és a végig nem gondolt hűségszerződésekre, amik a 'kedvezményes' áron túl inkább csak bosszúságot tudnak okozni, mert a szolgáltatók nem jutalmazzák másképp a hűséges ügyfeleiket.
Az 1700 nagy szám, de az egy milliós szélessávú táborhoz képest már talán nem is olyan mellbevágó. Továbbra is csak egyet lehet ajánlani: mielőtt szerződést kötünk, a szolgáltató honlapjáról töltsük le az általános szerződési feltételeket, és tanulmányozzuk át, mert a választandó szolgáltatásról is elég sokat megtudhatunk belőle. Például azt is, hogy a maximális sávszélességek előtt álló "akár" jelentése annyit tesz, hogy "semmi sem garantálja, talán igen, leginkább nem, és főképp: nem lehet rajtunk számonkérni".