Celluloidfilm
A Kodak 2012 januárjában csődvédelmet kért. Rossz stratégiai döntéseivel a menedzsment nem ismerte fel, hogy a celluloidfilm-alapú fényképezést le fogja hagyni a digitális kamerák térnyerése, és a növekvő könnyedség, amellyel az emberek küldeni, csatolni, megosztani tudnak online felületeken digitális képfájlokat.
Azt hinnénk, hogy a régifajta fényképezés már rég kimúlt, de 2012-ben is 35 millió tekercsnyi filmet adtak el az USA-ban. (2011-ben 20 milliót, vagyis növekedés mutatkozott.) Ami a mozgóképet illeti, Christopher Nolan és néhányan még kampányolnak, hogy a Kodak ne haljon meg, s a 35 milliméteres filmek, valamint az előhívásukra szolgáló laboratóriumok továbbra is létezzenek, hiszen Hollywood már nagyjából-egészében átállt a digitális filmezésre - ahogy az egész világ filmgyártása is.
Polaroid
Az Instagram egy dolog. De az instant fotó varázsa és intimitása, - és, hogy csak egy van belőle - egy külön dolog. A Polaroid kétszer menekült csődvédelem alá a digitális kamerák korában, de mindig túlélte. Furcsa módon a cég legújabb célközönsége a mai tizenévesek. Akik életükben már alig láttak filmtekerccsel működő fényképezőképet.
Miért kell hát nekik a Polaroid? Mert szeretik, hogy ezeknél a kameráknál nem kell a kidolgozásra várni, s mivel imádnak meztelen fotókat készíteni magukról vagy szeretőjükről, nagy érv a Polaroid mellett, hogy a fotóból csak egy készül. S ők dönthetik el, azt kinek adják. (Esetleg saját maguknál tartják.) Túl okosak már ahhoz, hogy ne számoljanak azzal, az okostelefonjukat meghekkelheti bárki, s akkor közkézre kerülnek a kellemetlen szelfik.
Bakelitlemez
Ezt is a fiatalok szeretik. Pedig sokan úgy mennek be a lemezboltba, hogy azt sem tudják, hová kell tenni a tűt a lemezen! (Ez nem urbánus legenda, a The New York Times újságírója Los Angeles Venice negyedének egy divatos, felkapott utcájában lévő lemezbolt tulajdonosát idézi, ő tapasztalta ezt.) Az Egyesült Államokban 13 millió LP-t értékesítettek. 25 éve nem adtak el ennyit egy évben!
Nyomtatott könyvek
Mik a retrotech-reneszánszok okai? Van akinek az ismerős forma az indok. Régen is lapozgatni szerette a napilapot, ma is. Van akinek az újdonság érzete. Sosem látott otthon bakelitlemezt, most viszont hallhatja, miként szól. Van akinek a nosztalgia. Egy ideje nem látott már fényképet (az az ifjúkorára emlékezteti), most végre ismét szeretne hódolni a hagyományos fényképezésnek.
És ha azt hinnénk, hogy csak a kreatív művészeti ágakra és a tartalomhordozó termékekre érvényes mindez, az adathordozóknál éppúgy megfigyelhető az "old tech"-mánia.
Amerikában például több tízmillióan vannak, akiknek még mindig van vonalas telefonelőfizetése. A pendrive-okat is sokan használják még, hiába van itt helyettük az immár terrás mennyiségtartományokba lépett külső merevlemez vagy éppen a felhőalapú adattárolás.
És bár nagy az okostelelefonok keletje, sokan még mindig használnak lenyitós-kinyitós telefont (úgynevezett flip phonet). Köztük van Anna Wintour, Bill de Blasio New York-i polgármester, Iggy Pop és Rihanna is. Még a személyhívók (pagers) sem haltak ki egészen. És akkor még szót sem ejtettünk azokról a termékekről, amelyeknél mindig is nagy értéke volt az "antik" daraboknak. Ilyenek az autók. Vannak olyan régi autók, amik ma ötször többet érnek, mint vásárlásuk idején - megcáfolva azt az amerikai mondást, hogy "amint elhajtasz az autókereskedésből a kocsiddal, máris csökkent az értéke."
