A telefon, mint beszédátvitelre alkalmas eszköz elõször 1876-ban az Egyesült Államokbeli Philadelphiában került bemutatásra. Alexander Graham Bell által készített telefon alkalmas volt a beszéd elektronikus úton való átvitelére két hely között. Ez a telefon csak egy irányban tudott jeleket átvinni, viszont akár több száz láb távolságot is át tudott hidalni. Vörösréz vezetéket használt a felhasználói pontok összekötésére. Rövid idõn belül megvalósították a kétirányú kommunikációt, mely egyre inkább népszerûvé tette a telefonálást. Eleinte leginkább vállalatok engedhették meg maguknak a vezetékes távközlést, majd egyre inkább elérhetõvé vált kisebb cégeknek illetve magánszemélyeknek is. Több száz, majd több ezer, majd több tízezer felhasználó tartott igényt Bell találmányára.

Miközben a világ szakemberei a vezetékes telefonálás maximális kihasználtságán fáradoztak, egy fiatal német feltaláló egy új, fantasztikus jelenséget fedezett fel: Miközben egy elektromos berendezésen ív keletkezett, bizonyos távolságon belül egy arra alkalmas vevõkészülékkel hullámtulajdonságú jeleket fogott. Ez a vevõkészülék mindössze néhány méter távolságon belül mûködött. Ezt a fiatal felfedezõt, aki a rádiós átvitel alapjait megteremtette, Heinrich Rudolf Herz-nek hívták.
1897-ben Gugliemo Marconi Bristolban bemutatta az elsõ 15 km hatótávolságú vezeték nélküli átvitelre alkalmas készüléket. Nem sokkal késõbb 1901-ben megvalósította két szomszédos kontinens, Európa és Amerika közötti átvitelt, melyet rádiónak nevezett el. Az elsõ közhasználatú mobil hálózatot 1946-ban, Amerikában mutatták be, mely egy nagy teljesítményû rádióadót használt a megfelelõ távolság eléréséhez. A hatótávolság növelése érdekében az adókat egy-egy több tíz méter magas oszlop tetejére tették, hogy biztosítsák az 50 km-nél nagyobb hatótávolságot. Ez a hálózat FM (Frekvencia Moduláció) rendszerû volt, viszont csak fél-duplex árvitelre volt alkalmas, vagyis egyszerre csak az egyik fél tudott beszélni. Az átviteli sávszélesség mindössze 120 kHz volt, ami meglehetõsen kicsi. Szûkség volt a sávszélesség növelésére mind a minõség javítása, mind a meredek vágású, kis zajú rádiófrekvenciás szûrõk gyártási nehézségei miatt.

A világon az elsõ cellás rendszerû mobil hálózatot 1979-en Japánban helyezték üzembe, melyet a Nippon Telephone és Telegraph company (NTT)épített. Ezen rendszer 600 FM duplex csatornát használt a 25 kHz-en 800 MHz-es sávszélességen. Európában a Nordic Mobil Telephone system-et (NMT) 1981-ben helyezték üzembe. A 450 MHz-en mûködõ hálózat az adott sávszélességében 180 csatornát tud használni. 1985-ben az European Total Access Cellular System-et (ETACS) helyezték mûködésbe, mely hasonlított az Egyesült Államokban használatos rendszerhez azzal a különbséggel, hogy a kisebb sávszélesség miatt a jel-zaj viszony és a lefedettség csökkent valamelyest.

Elõször 1992-ben, Németországban és Franciaországban helyezték üzembe a teljesen digitális mobil hálózatot a GSM-et (Global System for Mobile communication). 1993 végére a GSM elõfizetõk száma elérte az 1.000.000-t. Ebbõl az 1.000.000 elõfizetõbõl 800.000 csak Németországból származik. A Magyarországon elsõként használatos analóg rendszert (NMT45O) legelõször Svédországban és Norvégiában helyezték üzembe 1981-ben. A 90-es évek kezdetén ezek a rendszerek terjedtek el a volt szocialista országokban. Az analóg rendszerekre nem volt jellemzõ, hogy az országhatárokon kívül is lehetett volna használni. Ezért az üzleti élet elvárásai, az Európai Közösség célkitûzései szükségessé tették egy új, egységes páneurópai mobiltelefon rendszer kifejlesztését. Azért, hogy ezt az új rendszert a piac is kedvezõen fogadja, merõben újjal kellett elõrukkolni. Az új rendszer átütõ sikerét annak köszönheti, hogy elsõként alkalmazza a mobiltelefóniában (a telefonkészülék és a bázisállomás között) a digitális technikát. Ez a technika egyrészrõl a kényelmi szolgáltatások terén ad korlátlan lehetõségeket, másrészrõl a digitalizált beszédhang átvitel zavarérzéketlensége jóvoltából csökkentek, sõt majdnem teljesen meg is szûntek a beszélgetést zavaró légköri, illetve egyéb zavarok. A forradalmian új rendszer neve GSM vagyis Global System for Mobile Telecommunication- egységes mobiltávközlési-rendszer.