A tokenizálás során az érzékeny adatokat egyedi azonosítóval vagy tokennel helyettesítik, amelyet egy biztonságos adatbázisban tárolnak. Ezáltal például egy bankkártyás vásárlásnál úgy lehet feldolgozni a tranzakciót, hogy a token elfedi az eredeti számlaszámot.

A formátummegőrző titkosítást (FPE – Format-Preserving Encryption) olyan adatok esetében lehet alkalmazni, amelyek megfelelnek egy következetes mintának, ezek közé tartoznak például a társadalombiztosítási számok vagy a személyi igazolványok azonosítói. Az FPE módszernél úgy titkosítják az adatokat, hogy azok formátuma megmarad. Tehát például egy személyi igazolvány azonosítójában a számok helyett más, véletlenszerűen generált számok szerepelnek, a betűk helyett pedig más, véletlenszerű betűk. Ezáltal az adatfeldolgozó alkalmazások és az olyan elemző platformok, mint a Snowflake vagy a Databricks képesek használni az állományt, ám a rosszindulatú támadók akkor sem tudnak semmit kezdeni az információval, ha képesek feltörni a vállalat rendszereit.

A formátummegőrző hash (FPH – Format-Preserving Hash) pedig hasonló biztonságot és formátummegőrzést kínál, mint az FPE, azzal a különbséggel, hogy a titkosítás semmilyen módszerrel nem oldható fel. A módszer így megfelel a GDPR anonimizálásra vonatkozó rendelkezéseinek, ami azt jelenti, hogy a vállalatok az előírások megsértése nélkül használhatják az információkat az alkalmazásokban és az elemzésekben.