Az extranet kialakulásához az internet, vagyis az teremtette meg az alapot, hogy a világ bármely részén tárolt információ szabadon hozzáférhetővé vált. A szervezetek először a World Wide Web (www) használatával hirdették termékeiket, szolgáltatásaikat. Felismerve, hogy ezt fel lehet használni belső hálózatok megteremtésére is, létrejöttek az intranetek, amelyek a vállalati információszigeteket egybefüggő egésszé kapcsolják össze (lásd Piac és Profit 2000/9. szám, 43. oldal).

Közben pedig megszületett az az igény, hogy az internettechnológiával olyan hálózatot alkossanak, amely az interneten köti össze a vállalatokat az adatok közös használata céljából, de egy biztonsági tűzfalon belül; ez az extranet. A fő különbség tehát az internet és az extranet között az, hogy az utóbbi kizárólagos jogú alkalmazásokhoz és információkhoz (gyártási rendszerek, ügyfélszolgálatok, termékek adatbázisai stb.) teszi lehetővé a hozzáférést a külső felhasználóknak.
A GartnerGroup és a Novell 1998-ban készített tanulmányának tanulságai szerint e kommunikációs forma eszköztára forradalmasíthatja a vállalati üzletvitelt. Segíti ugyanis a kulcsfontosságú ipari kapcsolatok kiépítését, az ügyfelek lojalitásának megszerzését és többletérték nyújtását a vásárlóknak, s hozzájárul új típusú stratégiai üzleti szövetségek kötéséhez is.
A vállalatok mérete, földrajzi elhelyezkedése többé nem korlátozó tényezője a világpiacon elérendő versenyelőnynek. A PC-gyártó Dell and Tulip például egyetlen kapcsolatba vonta össze a szállítói láncot, lehetővé téve, hogy az ügyfelek rendszereket konfiguráljanak, on-line fizessenek, a megrendelést közvetlenül juttassák el a gyárba. Az extranet ilyen használata, kellő biztonsági rendszerek bevezetése mellett, ösztönözheti az elektronikus kereskedelem további növekedését is - állítja a tanulmány.

Amerikában az extranetpiac 1996-ban elérte az évi egymilliárd dollárt, 2000-ben 134 milliárd dollárra számítanak, 2003-ra az elektronikus kereskedelem teljes volumene pedig - a Novell idei jelentése szerint - közelítheti az 1,6 trillió dollárt, új növekedési lehetőséget teremtve a vállalatok számára. Szakértői becslések szerint ekkorra 600 millió lehet az on-line felhasználó, és az intranethelyek száma kettő az egyhez haladhatja meg az internethelyekét. Az amerikai tapasztalatok szerint az extranetek várhatóan felváltják a nem nyilvános speciális megoldásokat: az elektronikus kereskedelmi alkalmazások körében elsődleges szerepre tesznek szert.
Az Egyesült Államokban a vállalatok információs technológiai (IT) költségvetésében már nem a rendszer bevezetése a kérdés, hanem - a fejlődés kényszerítő hatására - az, hogy hogyan tegyék azt egyre szélesebb felhasználói kör számára hozzáférhetővé. Ez a vártnál nagyobb összegű biztonságirendszer-beruházásokat tesz szükségessé. Az IDC legfrissebb hazai felmérése szerint viszont a megkérdezett vállalatok 75 százalékánál az IT-költségvetésnek csupán a 10 százalékát teszik ki a biztonsági kiadások, ami hosszú távon fékezheti az e-kereskedelem volumenének növekedését, hiszen az extranet legnagyobb vonzereje - a „tűzfalszoftverek” fejlődésével - az itt lebonyolított tranzakciók rendkívüli biztonságossága.

Amíg Amerikában egy gyökeresen megváltozott üzleti kommunikációs képpel találkozunk - a GartnerGroup két évvel ezelőtti felmérésében már úgy vélekedik, hogy „az extranet, az internetforradalom legújabb szakasza rövidesen a vállalatok közötti elektronikus kereskedelem világába röpíti Európa cégeit”) -, addig a hazai vállalatok döntő többsége ma még a kényszerítőerő hiányáról beszél. Sőt egyelőre Európában sincs számottevő extranetes piaci mozgás.
Az már rövid körbekérdezés után is világosan kiderült, hogy a magyar menedzsment körében az elektronikus kommunikáció megteremtése nem tartozik a presztízsberuházások közé. Az internet stabil használata, az elektronikus külső és belső levelezés ma már általános a nagyobb vállalatok körében, sokuknál az intranet kiépítése is megtörtént, de a külső kommunikációban csak néhány állandósult, egyoldalú kapcsolatra lehet példát találni. Ha ez így van, lemaradásról sincs értelme beszélni, hiszen a nemzetközi kapcsolatok sem hatnak kényszerítően az extranet kiépítésére.
Ha a fejlődést három szakaszra bontjuk - internet, intranet és végül az extranet -, valahol az első két fázis között tarthatunk, azzal a kiegészítéssel, hogy a továbblépés lehetőségeiről már beszélünk, fontolgatjuk, és ha a piac kikényszeríti, meglépjük. Az elektronikus aláírásról szóló - az uniós előírásoknak megfelelő - törvény, amelyet várhatóan még idén elfogad a parlament, sokat lendíthet az extranet elterjedésében nagy- és középvállalati körben (lásd Piac és Profit 2000/9. szám, 16. oldal).

Szótár

Internet: az első nyilvános hálózat, amely széles körben elérhető volt bárkinek a világon egyszerű modemen és tallózón keresztül. 1969-ben, a hidegháború évei alatt az Amerikai Védelmi Hivatal több katonai szervezettel és egyetemmel együttműködve kezdett el kidolgozni egy olyan kommunikációs formát, amelyet egy esetleges nukleáris támadás sem tud megsemmisíteni. Az eredmény egy kényelmes, széles körben alkalmazható kommunikációs csatorna lett. Intranet: belső magánhálózat, amely az internetből vett technológiát használja különálló vállalati információforrások összekapcsolására, és lehetővé teszi, hogy egy egységes felületen keresztül lehessen azokat elérni. Ezt a belső rendszert biztonsági mechanizmusok védik a nyilvános internettől, biztosítva, hogy a hordozott információ a szervezeten belül maradjon. Extranet: az intranet kiterjesztése üzleti partnerekre és egyéb szervezetekre. A megfelelő jogosítvánnyal rendelkező külső csoportok olyan védett alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz jutnak hozzá, amelyeket az intranet kezel. Vagyis az extranet két vagy több intranet összekapcsolása oly módon, hogy lehetővé tegye az együttműködést különálló intranettel rendelkező szervezetek között, megfelelő biztonsági fal mögött.

Magyar csírák

A Richter Gedeon gyógyszergyárban - Illyés János üzemeltetési osztályvezető elmondása szerint - csírái már léteznek az elektronikus vállalatközi kapcsolatoknak, de még nem érzik igazán az igényt a továbblépésre. Extranet-kezdeménynek tekinthető, hogy a gyár a vele állandó partnerkapcsolatban álló nyomda által üzemeltetett rendszeren keresztül naprakész információhoz jut rendelésállománya státusáról, vagy hogy a vállalat fél éve működő honlapján - ellenőrzött hozzáféréssel - a forgalmazott gyógyszerekről információ tölthető le az arra felhatalmazott felhasználók számára.
A menedzsment utasítására az informatikai stratégián belül most van kidolgozás alatt az e-business-projekt, ami elsősorban az elektronikus eladási lehetőség elvi kiépítését jelenti. Pedig a Richter esetében kézenfekvő lenne az extranet használata: a világban számos „előretolt helyőrséggel” rendelkezik, és ezekkel az irodákkal sem elektronizált a kapcsolattartás. „Arra még nem volt példa, hogy ezért elmaradt volna egy beszállító, vagy mi lemaradtunk volna valamilyen szállítási lehetőségről. Amíg ez nem történik meg, versenykényszerről nem beszélhetünk” - mondta lapunknak Illyés János. Az informatikai osztály napi munkájában jelenleg a legfontosabb az internetkapcsolat növekvő igényének stabil kielégítése. Erre fordítódik az IT-költségvetés legnagyobb hányada.

A Budapesti Vízművek bár nincs versenyhelyzetben a piacon, és kereskedelmi tevékenységet sem folytat, a magyar átlagot meghaladó informatikai infrastruktúrával rendelkezik.
Az extranetrendszer kiépítése még nem történt meg, de bizonyos szegmensei már léteznek. Működik az intranet, az állandó partnerekkel pedig létezik külső on-line kapcsolat is. A rendszer továbbfejlesztéséhez a technológia adott, de ehhez partner is kell akár a szállítók, akár a vevők oldaláról. Budavári Sándor informatikai osztályvezető lapunknak elmondta, hogy amint az országos körkép változik, képesek az azonnali reakcióra, és szándékaik szerint ott lesznek az élbolyban.

A partnerek felkészületlensége, valamint a törvényi szabályozás hiánya lassítja a Mol Rt. esetében az extranet szélesebb körű alkalmazását. A Mol Szlovákia és a Mol Románia példa két - nem tipikus - extranetmegoldásra: nem a két hálózat, csak az engedélyezett részrendszer kapcsolódik össze. A Mol Szlovákia esetében költségkímélő szerepe volt az elektronikus kommunikáció kialakításának, a Mol Románia esetében pedig nem volt más kapcsolatra lehetőség. A vállalat célja ezzel az volt, hogy naprakész információkkal rendelkezzen leányvállalatairól.
A hazai partnervállalatok igényeire reagálva a Mol lehetővé tette vevői számára a havi számlák és azok tételes bontásának fájl formában való letöltését, de az elektronikus fizetés - biztonságos technika és partnerbank hiányában - még nem lehetséges. Viblak István elmondása szerint házon belül technikailag készen állnak a B2B (business-to-business) elektronikus kereskedelmi alkalmazásokra, ami különösen a letéti, illetve vámraktárak esetében könnyítené meg a működést, ám a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és a bankok felkészületlensége késlelteti a bevezetést.


2000. október