A rendszereknek meg kell védeniük az átlagembert anélkül, hogy ki kellene őket képezni, vagy gondolniuk kellene rá. Ha ez nem sikerül, elbuktunk. A legnagyobb dolog, amit tehetünk ennek megvalósítása érdekében, ha nyugdíjazzuk a jelszót és áttérünk az adathalászattal szemben ellenálló hitelesítésre, mint amilyen például a “pass key”/”passkey” (“belépőkulcs”). A passkey lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egyszerűen a biometrikus érzékelőt használja a mobileszközén az emailjeihez, közösségi felületéhez vagy kedvenc vásárlási oldalához szükséges autentikációhoz. Ha megszüntetjük a bonyolultságot és folytatjuk az olyan dolgok automatikussá tételét, mint a szoftverfrissítések, a nagyközönség végre hátradőlhet, lazíthat és élvezheti az online időt a félelem nélkül, hogy meghackelhetik. Biztonsági szakemberekként az a feladatunk, hogy felgyorsítsuk ezen eszközök adoptálását, hogy mindenki számára biztonságosabbá tegyük a világot.

Ám van egy általános, óriási biztonsági kihívás a digitális világgal kapcsolatban. Ez az okos eszközök terjedése, és a bennük lévő biztonság frusztrálóan alacsony színvonala. Bár nagy előrelépés történt telefonjaink és webböngészőink biztonságának javítása terén, ugyanez az erőfeszítés nem történt meg a dolgok internete (“Internet of Things”, “IoT”), a vállalatirányítási rendszerek és a vállalati szoftverek nagy része terén, amelyekre világunk támaszkodik. Túl keveset fektetnek be a nyílt forráskódú szoftverek ökoszisztémájának biztosítására, amelyek a felhőszolgáltatásainkat és egyre inkább az összes birtokunkban lévő eszközt működtető alapvető szoftverek.