Az áru hosszú utat tesz meg, amíg a gyártószalagról a boltok polcaira kerül: csomagolják, raktárhelyiségben tárolják, viszonteladókhoz szállítják, majd onnan több-kevesebb elosztóponton keresztül juttatják el a boltokba, ahol a fogyasztók végül megvásárolják. Ezen az úton az áruk egy részének óhatatlanul nyoma vész. Egyes becslések szerint a leltári pontatlanság, a raktározás során elszámolt tételek, a szállítás hiányossága vagy gondatlansága, valamint az esetleges lopások miatt csak az Egyesült Államokban évente 33 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvelni a kiskereskedelemben. Ez további 38 milliárd dollárnyi kárt okoz azáltal, hogy a vásárlók nem találják a boltok polcain az általuk keresett terméket. Joggal merült fel hát az igény egy olyan megoldás iránt, amellyel az ellátási lánc teljes szélességében könnyen átláthatóvá és ellenőrizhetővé tehető, amivel a hibák és hiányosságok gyorsan kiszűrhetők, s így a dollármilliárdos károk minimálisra csökkenthetők. Erre a problémára az elektronikus termékkódot hordozó rádiófrekvenciás azonosító címke a tökéletes megoldás.
Az elektronikus termékkód előnyei
Az elektronikus termékkód előnye a vonalkódhoz képest, hogy használatával minden egyes termék egyedi módon azonosítható és az interneten tárolt adatokkal összekapcsolható. Így az egy-egy termékhez egyedi módon hozzárendelhető információk száma végtelen. Amíg a vonalkód csak az árucikk megnevezésére, árára és gyártójára vonatkozó – maximum 12-14 bit méretű – információt képes tárolni, addig az elektronikus kód alapján többek között megállapítható, hogy hol és mikor gyártották az adott terméket, milyen úton jutott a bolt polcaira, a szállítás során megfelelő módon kezelték-e, és minőségét meddig őrzi meg. Az elektronikus kód további előnye a vonalkóddal szemben, hogy leolvasása automatikusan, emberi közbeavatkozás nélkül történik: elég ha a felcímkézett termékeket (akár több ezer darabot dobozba csomagolva egyszerre) egyszerűen eltolják a leolvasó berendezés mellett.
A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló technológia már a második világháború óta ismert, de az üzleti életben való széleskörű alkalmazását a XX. században az interoperabilitás hiánya és a magas költségek erősen akadályozták. A technológiai standardok kidolgozására és a szükséges berendezések beszerzésével és működtetésével kapcsolatos költségek drasztikus csökkentésére 1999-ben nemzetközi kutatószervezet jött létre Auto ID Center néven. A szervezet működésének eredményeképpen egy rádiófrekvenciás azonosító címke ma már csupán pár centbe kerül, egy leolvasó berendezés ára pedig kb. 100 dollár. Az Auto ID Center működését olyan óriáscégek szponzorálták, mint például a Coca Cola, a Johnson&Johnson, a Gilette, a Kraft, a Pepsi Co, a Pfizer, a Procter&Gamble vagy az Unilever.
Az RFID üzleti alkalmazása
Az RFID technológia üzleti életben való alkalmazása ma már nem távoli jövő, hanem kézzel fogható valóság. A technológia bevezetésétől a Gillette éves bevételének 3-5%-os emelkedését várja, a Procter&Gamble pedig az ellátási lánc működtetésével kapcsolatos költségeinek 1,5 milliárd dolláros csökkenésére számít. A Wal-Mart, a világ egyik legnagyobb áruházlánca 2005. január 1-jétől megköveteli 100 legnagyobb beszállítójától, hogy termékeiket rádiófrekvenciás azonosító címkével lássák el. A Delta Airlines egy pilot teszt keretében 40 000 utasának poggyászát címkézi fel, míg a Goodyear, amely évente 220 millió gumiabroncsot gyárt, szintén a technológia bevezetését tervezi. A technológia alkalmazási területei szinte határtalanok: alkalmas lehet a postai szolgáltatások minőségének emelésére, a gyógyszerhamisítás megakadályozására, az élelmiszerek előállításának és biztonságos szállításának ellenőrzésére, sőt, a pénzhamisítás és pénzmosás megakadályozására is. Az Egyesült Államokban 2003-ban 91,5 millió dollárt költöttek RFID technológiára a kiskereskedelmi ellátó láncban; az IDC előrejelzése szerint ez a szám 2008-ra 1,3 milliárd dollárra nő majd.
