A csipkártyára történő átállás körüli nemzetközi bizonytalanságok mellett Magyarországon további gondot jelent a nyugat-európaitól eltérő banki kultúra. A hazai kibocsátású több mint négymillió kártya 96 százaléka ugyanis debit- (betéti) kártyaként működik, ahol a bank folyamatosan kontrollálja ügyfele költéseit. Igaz ugyan, hogy egy év alatt megnégyszereződött a hitel- (kredit-) és terhelési (charge-) kártyák száma, de ez még mindig csak négyszázalékos részesedést jelent. A csipben rejlő off-line - telekommunikációs kapcsolat nélküli - tranzakciós lehetőséget viszont csak ennél a négy százaléknál lehetne kihasználni, mivel a debitkártyát a banknak mindenképpen folyamatosan ellenőriznie kell.

Kevés a kártyás vásárlás

A csip az elfogadóhely számára olcsóbbá, a felhasználó ügyfél számára pedig gyorsabbá teszi a pénzügyi tranzakciót. Csakhogy valószínűleg a kártyák újabb generációja sem hozna megoldást arra a problémára, hogy a magyar kiskereskedők jelentős része egyáltalán nem fogad el kártyát, mondván, „nem éri meg”. A betéti kártyák esetében a forgalom értékének csupán a 7 százaléka vásárlási művelet. A kredit- és charge-kártyáknál ugyan már 42 százalékos ez az arány - a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan -, de a kevés számú kártya miatt ez nemigen nyom a latban.
A magyarok tehát zömmel készpénzfelvételhez használják a kártyájukat az automatáknál, ez esetben viszont a csipkártyának semmiféle előnye nincs a mágneskártyával szemben. A bankok ugyan különböző akciókkal próbálnak ösztönözni a vásárlásra, azonban úgy tűnik, nem nagy eredménnyel: előfordul, hogy az ügyfél akkor is az üzletben elhelyezett ATM-ből vesz fel készpénzt (amiért a banknak ő fizeti a díjat), amikor a pénztárnál fizethetne kártyával is (ami a kereskedőnek jelent banki költséget).

Úttörő programok

A csiptechnológiára való áttérés beruházási igénye viszont tetemes, bankonként több száz millió forintot jelent, sőt egyes becslések szerint - a bank kártyaüzletágának kiterjedtségétől függően - egymilliárdra is rúghat. A megtérülési idő tehát igen nehezen meghatározható. Igaz, az infrastruktúra lecserélésének költségét össze lehetne vetni a kártyacsalások visszaesésével járó veszteségcsökkenéssel - ez az, ami az új technológia bevezetésétől Magyarországon is remélhető -, de mindjárt egy újabb ellenérv: bár két évvel ezelőtt a magyarországi visszaélések száma a többszöröse volt a nyugat-európai átlagnak, az infrastrukturális fejlődés hatására ez a szám jelentősen csökkent, az összes kártyaforgalomnak néhány ezrelékét teszi csak ki. Ez tehát nem valószínű, hogy kompenzálná a csipkártyák bevezetésének költségeit.
Mindezek ellenére a hazai bankok nem mennek el szó nélkül a Visa-Europay bejelentése (vagy inkább a technológia fejlődése?) mellett. Többségük igyekszik feltérképezni a követelményeket, a lehetőségeket, és közülük néhány úttörő - a fejlődés kikényszerítése érdekében - „pilotprogrammal” jelent meg alacsony darabszámú, speciális használatú csipkártyákhoz, vagy tervezi ilyen bevezetését. Ez pedig motiválja a szoftverkészítőket, és ösztönzi az elfogadóhelyeket is a rendszer kiépítésére. Lapzártánkig két ilyen kezdeményezésről szereztünk tudomást.

Egy meg kettő hazai példa

Egy kísérleti program keretében ötezer ügyfél juthat elsőként Magyarországon elektronikus bankolásra szolgáló csipkártyához. A konstrukcióban a csipnek, pénzügyi funkció nélkül, ügyfél-azonosító szerepe lesz - mondta el lapunknak Belinszky Gabriella, a K&H Bank főosztályvezetője. A bank terminálbázisa, több más bankéhoz hasonlóan, fizikailag már alkalmas a csipkártya fogadására, de az úgynevezett logikai felkészítés még hátravan.
Egy csipkártya előállítási költsége közel százszorosa a hagyományos mágnessel ellátott plasztikénak. Ám most ingyen kapja az ügyfél nemcsak a kártyát, hanem a használatához szükséges olvasót és szoftvercsomagot is; egyetlen kötelezettsége, hogy havonta legalább három interneten keresztüli tranzakciót hajtson végre; ehhez persze rendelkeznie kell a szükséges számítástechnikai infrastruktúrával. A program a Matáv és a K&H közös beruházásaként jött létre. A több száz milliós invesztíció megtérülésére egyik fél sem számít, a bevezetés a piac fogadókészségének és a technikai lehetőségeknek a feltérképezésére szolgál. Az így kiépülő infrastruktúra azonban nem vész kárba, bizonyos elemei a későbbiekben felhasználhatók egy nagyobb projektben is.
A CIB Bank 2000-ben már bocsátott ki csipkártyát, amely a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a bank közötti megállapodás értelmében a MOK-tagsági kártya és egy Cirrus/Maestro termék „házasítása”. A csipen a kamara által előírt orvosi azonosító adatok, valamint egy igény szerint aktiválható bankkártya-alkalmazás van. A kártya MOK-környezetben mint azonosító kártya, banki környezetben - aktiválást követően - mint bankkártya használható fizetésre, készpénzfelvételre.
A most indult másik projektnek - a K&H-éhoz hasonlóan - a biztonságos és megbízható ügyfél-azonosítás a célja. Egyik eszköze a csipkártya lenne, technológiája pedig a nyilvános kulcsú infrastruktúra. A regisztrált ügyfél ezt a kártyát használhatja majd saját azonosítására a bank internetes home-banking szolgáltatásának igénybevételéhez. Ehhez persze az szükséges, hogy számítógépéhez csipkártyaolvasót illesszen. A projekt későbbi fázisaiban az azonosító funkció mellett a kártya a banki fizető funkciókat is tartalmazza majd.



Valójában világméretekben sincs még sok példa csipkártyás működésekre. Europay-oldalról Angliában, Szlovákiában, Visa-oldalról Lengyelországban indultak a közelmúltban ilyen szolgáltatások. Ezeket persze hatalmas zajjal hirdették a kártyatársaságok, beszéltek és beszélnek róluk minden banki fórumon. A fő érvük a kártyás visszaélések visszaszorítása - a Visa becslése szerint 70-90 százalékkal csökkenhetnek a csalások, ami ma igaz, csakhogy a mágneskártya is egyre fejlettebb infrastruktúrára épül, egyre kevesebb esélyt hagyva a visszaélésekre - és az, hogy a csippel új szolgáltatások lépnek be, amelyek révén az erre átálló bankok a piaci részesedésük növelését vagy megtartását remélhetik.
Betartható-e a kártyatársaságok által megjelölt 2005-ös határidő a csík helyett a csipre való átállásra? Figyelembe véve a szükséges fejlesztések időigényét, s azt, hogy a legtöbb pénzintézet még a pró és kontra érvek mérlegelésénél tart, két lehetséges válasz van. Az egyik - mint történt korábban, a MasterCard kezdeményezésekor -, hogy a bankok visszaléptetik a Visát és a Europayt az elhatározástól. A másik, hogy az egyes bankok valahogyan elindulnak, és fokozatosan, részterületeken elkezdik tesztelni a csipkártyák használatát. Ez utóbbi technológiai oldalon is generálja az előrelépést, és a kártyatársaságokat is motiválhatja arra, hogy további ösztönzőket adjanak a bankoknak.

A másik irány: m-commerce

A kártyatársaságok egyre nagyobb aggodalommal tekintenek az új és néhány éven belül valószínűleg elterjedő fizetési technológiára: a mobile commerce-re. Ebben az esetben a mobiltelefon egyben POS terminál, amit már nem a Visa vagy a Europay felügyel, hanem a mobilszolgáltatók. A nagy kérdés, hogy a fejlődés merre halad tovább. A választ a drótnélküli kereskedelem adhatja meg. A mobiltelefonon keresztül lebonyolított vásárlások egyre növekvő aránya mindenestre azt bizonyítja, hogy ez a fejlődés főleg európai, ahol lassan több mobiltelefon lesz, mint vezetékes. Hartmann Péternek, az Euronet magyarországi igazgatójának véleménye szerint ebben a régióban a WAP-os telefonok használata inkább válik gyakorlattá, mint az amerikai típusú internetes kereskedelem. Sőt még az is elképzelhető, hogy az internetes bankolás „fázisa” nálunk kimarad.


E-pénztárca

A csiptechnológiát a hetvenes években Franciaországban egy bankkonzorcium fejlesztette ki annak érdekében, hogy elmaradott infrastruktúrájú területeken is használhassanak bankkártyát. A lényeg az volt, hogy az engedélyezés ne igényeljen telefon-összeköttetést. Ebből fejlődött ki az elektronikus pénztárca nevű szolgáltatás, ami a kisebb összegű (25 ECU, azaz körülbelül ötezer forint alatti) kifizetések esetében is lehetővé teszi a kártya használatát. Gondoljuk csak el, milyen kényelmes lenne, ha az újságosnál nem kellene apró után kutatni! A hagyományos mágnescsíkkal ellátott bankkártyákkal ez elképzelhetetlen, mivel a tranzakcióhoz kapcsolódó telefonköltség több, mint az újság ára.


2001. január-február