Amióta a média létezik, azóta tudjuk: amit a tévében látunk, vagy nyomtatott újságban, az interneten olvasunk, azt nem feltétlenül kell elhinni. Pláne amióta a tartalomgyártás a webkettes kódszó mögé bújva mindenki számára elérhető: a blogok, twitterek, Facebook az éleslátást és a szelekciót, mint emberi képességeket helyeztek előtérbe. Az egyre inkább ergonómikusabb eszközök és szoftverek is valami hasonló evolúciós irányba sodorják az emberiséget: a digitális eszköztár és az egyes alkalmazások használata ma már viszonylag könnyen beszerezhető és elsajátítható, a lényeg az egyes tudások és tartalmak megfelelő időben, helyben és kombinációban való integrálása és használata.

Híraggregátorok torzítása

Ezt torzítja némiképp a híraggregátorok jelenléte Magyarországon, melyek alapvetően a bevésődés szabályain alapulva jókor, jó időben startoltak, és az elmúlt évek alatt rászoktak az emberek a használatukra. Ezt maguk a szolgáltatók is felismerték: ma már a legtöbb, nagy látogatottsággal rendelkező aggregátor (pl Hírkereső, Hírstart) klikk-alapon kér díjat az egyes portáloktól annak érdekében, hogy kiszolgálja a megfelelő kattintás számot az egyes oldalak számára. Nem egy esetben hallunk olyanokat, hogy egyes nagy médiacégek havi szinten több mint 500.000 Ft-ot hagynak az ilyen site-okon, annak érdekében, hogy az innen érkező látogatókat hirdetésekre való kattintásokban, vagy regisztrációban végződtethessék.

Miközben a tartalomszolgáltatók a híraggregátoroktól való függőségüket keresőoptimalizációval próbálják oldani, addig a Google is rendesen nyírja a szolgáltatást, melynek következtében egyre növekvő megrendelt kattintás számot kell kiszolgálni a híraggregátoroknak, egyre nehezebb körülmények között és fragmentáltabb piacon. Ennek következtében az egyes híraggregátor szolgáltatók olyan extra „nyereményjátékokkal" kedveskednek, ahol az egyes regisztrált felhasználók annál nagyobb eséllyel kerülnek be a heti sorsolás résztvevői közé és nyerhetnek értékes nyereményeket, minél több hírre kattintanak az email címükre érkező levélben.

Kérdés, hogy egy ilyen látogatónak mennyi az értéke. Illetve hogy az egyes médiaügynökségek vajon - lévén sejthető, hogy pontosan tudják a működési mechanizmusát ezeknek - mennyire szűrik az olyan site-okat, akik látogatottsága szinte egy az egyben klikkmajmokból áll, a maguk 10 másodperces oldalon eltöltött idejével.

Megjelenés helyett klikkek alapján fizetünk

A megjelenésszámok és az aktív felhasználók, bannerekre való kattintások közötti nagy különbséget anno a hirdetők is felismerték, melynek következtében a klikk-, azaz a CT-alapú hirdetésekbe menekültek: csak az egyes kattintások után fizettek és fizetnek mai napig egyes oldalakon. Ezzel két baj van: egyrészt klikkek itt is „vásárolhatók", másrészről pedig az egyes hirdetések image értékét nem fizeti ki a hirdető.

Olyan ez, mint ha berendelnénk egy óriásplakátot az országban 10.000 helyen, melyen a saját arcunk és a telefonszámunk szerepelne, azzal a szöveggel, hogy Hívj fel!. Valószínű, hogy nem sok telefon érkezne, ám egy hónap múlva nagyon sok embernek lennénk ismerősek az utcán. Na ez az, amit ilyenkor nem fizet ki a hirdető.

Az egyes torzításokat megszüntetendő egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a teljesítmény-alapú kampányok, melyek a CT-alapúnál is szigorúbban, az egyes beérkezett lead-ek, megrendelések után fizetnek a tartalomszolgáltatóknak. Érthető módon ezt a fajta megjelenést nem igazán preferálják az egyes médiatulajdonosok: egyrészről nem tervezhető az egyes kampányok által hozott bevétel, másrészről pedig nagyban függ a tartalom és a hirdetett termék, szolgáltatás relevanciájától, illetve magától a hirdetetett termék, vagy szolgáltatás attribútumaitól egy ilyen kampány sikere, melyhez sok esetben komplex sales és tartalmi szemléletmód szükséges, az adott tartalomra vonatkozó szakmai ismeretek mellett.

A nagy like biznisz

Miközben a híraggregátoroktól mindenki a Google ölébe menekül és hajtja az organikus találatokat, addig sokan a Facebookot próbálják látogatottság szerzésre használni. Erre a legkézenfekvőbb módszer a like gyűjtés, illetve a egyes vicces alkalmazások általi adatbázis építés.

A gyors like gyűjtés kétféleképpen mehet: az egyik, hogy meghirdetjük magán a Facebookon a site-ot és like-onként fizetünk, a másik pedig, hogy az erre szakosodott ügynökségekkel, cégekkel leszerződünk, akik sok esetben megannyi kamu regisztrációval belike-oltatják az oldalainkat.

Míg a Facebookon keresztüli hirdetés - lévén nagyobb a valószínűsége, hogy valós személyek like-olják az oldalainkat - drágább, addig a like vásárlás olcsóbb alternatíva: ebben az esetben az egyes erre szakosodott cégek valamennyi regisztrált ál-felhasználóikkal belike-oltatják az oldalt, sőt. Ezek a felhasználók általában jól kinézett, csilli-villi lányok formájában ismerősöket gyűjtenek (közös iskola, munkahely alapján, feltételezve, hogy bár nem tűnnek ismerősnek, de ezek miatt visszajelölöd őket), és ezeket is megkérik az egyes oldalak like-olására. Példának okáért engem - a szerzőt - a Burger King oldalának a like-olására bíztatott az egyik ilyen „ismerősöm", akivel állítólag közös gimnáziumba jártam. A Burger King like-olásáért cserébe a WikiTech like-olását kértem tőle, és egyébként ezt - miután egy gombnyomásba kerül neki is - szó nélkül meg is tette.

Az egyes like-lufifújó bajnokság egyébként egy valamin alapul: azon feltételezésen, hogy azt hisszük, hogy egy like bármit is ér. A like azonban nem más, mint egy visszajelzés, egy pillanatnyi tetszésindex, ami ugyanolyan nehezen monetarizálható, mint például az egyedi látogató, kivéve persze, ha ennek a jelentősségét nem veszik túl komolyan egyes marketingesek.

Tudd meg az indián neved!

Amíg cégek, portálok a kamu like-okkal harcolnak egymással, addig a másik módja a Facebook nyílt platformján keresztüli vadászatnak az alkalmazásokon keresztüli email cím gyűjtés. Itt elég csak az elmúlt hónapokban nagy port kavart „Tudd meg az indián neved" alkalmazást említenünk: azzal hogy rákattintunk ezekre a viccesnek tűnő kvízekre, máris megadjuk a jogosultságot az ezek mögött álló személyek, szervezetek számára, hogy innentől mindenféle vissza nem térő ajánlattal, értsd levélszeméttel teletömjék internetes postafiókunkat.

Itt - saját tapasztalat szerint - az egyes reklámozandó cég és az alkalmazás közötti relevancia függvényében 2-10 százalékos hatékonysággal tudnak működni az ilyen későbbi edm kampányok, melyekről azonban - lévén a felhasználók nem tudatosan „iratkoznak fel" a címlistánkra - meglehetősen intenzív az első pár kiküldésnél a leiratkozási kedv.

A megoldás az okos használat

Mint ahogyan azt minden valamire való internetes marketing szakember tudja: a fenti módszerek nem ördögtől valók, ezen módszerek - mint like-gyűjtés, alkalmazás készítés, híraggregátorok - ésszerű alkalmazása adott esetben lehet építő és indokolt. Azonban all-in alapon havi milliókat elszórni banner kampnányokra, 10 másodperces látogatásokra, venni 5.000 kamu like-ot 10.000 Ft-ért, vagy különösebb cél nélkül legyártani egy „Kattintsd végig és nyerj egy iPhone 4-et" email cím gyűjtő alkalmazást , nem sok értelme van. Többek között ezen összefüggésekre is választ ad a Piac és Profit csütörtöki webkettes konferenciája, melyen neves szakértők árulnak el műhelytitkokat főleg kis- és középvállalatok részére ezen módszerek hatékony és ésszerű alkalmazásáról.