Óvakodj a fertőző hatástól!
A nyílt forráskódú szoftverek felhasználásával a legtöbb fejlesztő egy-egy funkciót kíván lefedni, így az sem meglepő, hogy a legelterjedtebb licenszek lehetővé teszik a felhasználóik számára, hogy ingyenesen, a forráskód átdolgozásával vagy beépítésével új szoftvert hozzanak létre, amelyet később értékesítsenek. Ebben az esetben a felhasználási jog szinte korlátlan, gyakorlatilag egy másik személy által kidolgozott megoldás lemásolásával anyagi előnyre is szert tehet a felhasználó, ha betartja a licenszhez kapcsolódó alapvető korlátozásokat (pl. jogsértő célra nem használható fel). Vannak azonban olyan licenszek is, amelyek merevebben ragaszkodnak a szabad szoftver mozgalom eredeti célkitűzéséhez és a szabad felhasználáson túl, kötelezik is a felhasználót.
„A legalapvetőbb kötelezettség, hogy az újonnan fejlesztett és értékesített szoftver felhasználóit tájékoztatni kell a nyílt forráskódú szoftver felhasználásának tényéről és a dokumentációhoz mellékelni az adott licenszt” – emlékezetet Kerekes Gábor. Ennél agresszívabb megoldások is széles körben ismertek a piacon: több olyan nyílt forráskódú licensz létezik, amelynek a felhasználásával kifejlesztett szoftverre ugyanazokat a licenszfeltételeket kell alkalmazni – ezt közismertebb nevén „fertőző hatás”-ként emlegetik (ilyenek különösen a GPL és az LGPL típusú licenszek). Így a létrehozott szoftver forráskódját is szabadon hozzáférhetővé és átdolgozhatóvá kell tenni, vagyoni forgalomban pedig nem értékesíthető. Ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy ha 1-1 elkülöníthető részfunkcióhoz használtunk GPL licensz alatti forráskódot, akkor a teljes szoftvert ingyenesen elérhetővé kell tenni, elegendő csak a „fertőzéssel érintett” részt – amelynek az elhatárolása viszont informatikai vizsgálat tárgyát képezi.
