Tévhitek és megoldások

„Ha fejlesztőként valamilyen megoldáson gondolkodunk, mi sem tűnik tehát egyszerűbbnek, mint valamelyik felületen szörfözve kikeresni a megfelelő forráskódot és egyszerűen lemásolni (vagy ihletként használni) a fellelt megoldást. Ez persze egy nagyon leegyszerűsítő megközelítés, de jól mutatja, hogy a nyílt forráskódú szoftvereket jogi szempontból rengeteg tévhit övezi” – magyarázza Kerekes Gábor, a Jalsovszky szenior ügyvédje.

Ezek a szoftverek ugyanúgy szerzői jogi védelem alatt állnak, a felhasználási feltételeiket a hozzájuk kapcsolódó licensz rendelkezései határozzák meg. Ebből kifolyólag, noha könnyedén hozzáférhetők, felhasználásuk mégsem korlátlan, nem kockázat nélküli és nem is minden esetben ingyenes. A széles körű szabad felhasználás nem csak jogokat, de felelősséget is eredményez: a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztői semmilyen felelősséget nem vállalnak az általuk létrehozott művek felhasználásából eredő károkért, ezeket a felhasználó viseli. Fontos hangsúlyozni, hogy a felhasználás nem csak kockázatokkal jár: a hiedelmekkel ellentétben nem amatőr fércmunkákról van szó, a nyílt forráskódú szoftvereket is profi szoftverfejlesztők hozzák létre, teljesen biztonságos megoldást jelentenek, felhasználásuk útján pedig – bár nem minden esetben – új, értékesíthető szoftverek hozhatók létre.

Mielőtt azonban belevágnánk, hogy egy nyílt forráskódú szoftvert vagy megoldást beépítsünk a saját gyártói szoftverünkbe, fontos tájékozódni a hozzá kapcsolódó licenszről. A licenszek az elmúlt évtizedek gyakorlata alapján kimunkált licensztípusokba sorolhatók és széles skálán mozognak a rendkívül megengedő és csak alapvető korlátozásokat tartalmazó licenszektől (pl. Apache, BSD, MIT licensz) kezdve a szigorú feltételeket támasztó és a felhasználásával létrehozott szoftverek jogi sorsát is befolyásoló licenszekig (pl. GPL 2.0 licensz).