A kinnlevőségekkel, adósságrendezéssel foglalkozó cégeket sokan tévesen azonosítják a "kétajtós szekrényeket" foglalkoztató féllegális behajtókkal, pedig korántsem erről van szó. A kinnlevőségek, adósságok kezelése a hazai rendkívül gyatra fizetési morál miatt, sajnos, külön üzletággá vált, amelyben ugyanúgy megtalálhatók a cél eléréséhez szükséges különféle - többé vagy kevésbé hatékony - módszerek, mint bármely iparágban. A rossz híre pedig kétfelől is folyamatos támogatást nyer. Egyrészt a zaklató telefonokra, levelekre és személyekre panaszkodó adósok oldaláról, akik pusztán csak a tartozásaik miatt is fenyegetve érzik magukat, másrészt a pénzüket visszaszerezni próbálókéról, akik kétes hírű cégekről sutyorognak egymás közt, amelyek csak további összegeket kérnek tőlük, ám visszaszerzett pénzt soha többé nem látnak.
Csak csendben
Az adósságról senki sem beszél szívesen, a kérdést általában négyszemközt intézik el az érintettek, ha pedig erre már nincs lehetőség, a legnagyobb diszkrécióval vonnak be harmadik felet az ügyletbe. Éppen ezért nehéz tájékozódni a különféle szolgáltatásokról, hiszen az adósságkezelő cégek általában csak konkrét számadatok, számlák láttán hajlandók szóba állni a megrendelővel. A módszerekről azonban elég jó képet alkothat az, aki körbenéz a piacon.
Az adósságbehajtással foglalkozó ügyvédi irodák egy része peres úton kívánja érvényesíteni ügyfele igényeit, ám mire lezajlik a per, már nincs pénz az adós cégében, amiből a tartozásokat rendezni lehetne. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy ha cégüknek nem fizetnek, a legjobb felszámolást kezdeményezni az adós társaság ellen. Ez azonban a lehető legrosszabb megoldás, hiszen nagy valószínűséggel a hitelező nem az elsők között lesz a pénzükre várók sorában.
Egyes vállalkozások megvásárolják az adósságot, ami ugyan biztos bevételt jelent a hitelezőnek, mégsem igazi megoldás, hiszen a felvásárló legfeljebb a 30-40 százalékát fizeti ki a kinnlevőségnek, vagyis ha sikerül megszerezni az összeget az adóstól, annak nagyobbik része a behajtó cégnél landol. Érdekes alternatívát jelenthet az Internetes Magyarország Számla- és Követeléspiac (SZKP), amely az elektronikus értéktőzsde analógiája alapján működő internetes követelésértékesítési fórum. A kétoldalú zárt internetes adatbank eladói oldalának szereplői a hitelezők, a vevői oldal résztvevői pedig a PSZÁF engedélyével működő faktortársaságok. Az Adósság Börze Kft. által üzemeltetett koncentrált piac felhasználóinak lehetőségük nyílik arra, hogy a lejárt követeléseiket egyenként vagy - az eladhatóság növelésének érdekében - követeléscsomagok formájában felkínálják értékesítésre. Az eladók - gyakorlatilag a gazdaság bármely szektora megtalálható itt -megversenyeztetik a potenciális vevőket, akik Magyarország csaknem teljes faktoringpiacát lefedik, ily módon a lehető legmagasabb árat érheti el az ügyfél.
Nincs ingyen
Jogi úton, mégis peren kívül - azaz gyorsan - is behajthatók a kinnlevőségek, ám ezzel sokan nincsenek tisztában. A www.adossagkezeles.info oldalt működtető Credit Hungária gyakorlata az, hogy előre "lekáderezi" az adós céget: felméri, milyen vagyonnal, vagyontárgyakkal rendelkezik, majd ezeknek az adatoknak a birtokában indít nem peres eljárást. Ily módon a cég - eddigi adatai szerint - 95 százalékban elérte, hogy az adósok megtérítsék tartozásaikat.#page#
A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a kinnlevőségek behajtásának sikere legfőként az időn múlik. Nem érdemes a számla lejárta után hónapokig várni, hiszen rövid idő alatt is ki lehet menteni a vagyont egy adós cégből, így behajthatatlanná válik a tartozás. Minél hamarabb fordul valaki szakértői céghez, annál nagyobb a valószínűsége, hogy viszontlátja a pénzét.
A legjobb orvosság a megelőzés, s ez igaz a pénzügyekre is. Akik új partnerrel szeretnének üzletet kötni, de nem biztosak abban, hogy az megbízható-e és mennyire a pénzügyek területén, ellenőrizni tudják leendő üzlettársuk fizetési szokásait. A www.korbetartozas.hu oldal vevőfigyelő rendszere például számtalan cég megfigyelése alapján szolgáltat adatokat egyes vállalatok fizetési moráljáról. Természetesen ennek megvan az ára, ám akinek sok múlik egy aprócska döntésén, annak megéri az árát a szolgáltatás.
Egy másik jól bevált lehetőség a faktoring, amely nemcsak a fizetés biztonságát teremti meg, hanem egyúttal felgyorsítja a fizetési folyamatot is, ami nyilván nem mellékes szempont egy társaság számára (Nem behajtás, Piac és Profit, 2006. július-augusztus).
Ha azonban már megtörtént a baj, jobb gyorsan lépni, mint hagyni, hogy a teljes ki nem fizetett összeg elússzon. Az adósságbehajtás természetesen költségekkel jár a megrendelő számára. Rossz tapasztalatok szerint sok cég százezer forintos nagyságrendben kér előleget, még mielőtt egyetlen pillantást vetettek volna az ügyre, így ők akkor is nyertesei az üzletnek, ha az ügyfelük egy fillért nem lát kinnlevőségéből. A már említett Credit Hungária ezzel szemben csak néhány százalék előleget kér, mely épp arra elegendő, hogy feltérképezzék az adós cég vagyoni helyzetét. Sikerdíjra csak akkor tartanak igényt, ha sikerül megszerezni a megbízó cég jogos követelését. Fontos tudni, hogy a sikerdíj éppen úgy behajtáshoz kapcsolódó költség, mint az illeték vagy a késedelmi kamat, így kifizettetésének ugyanúgy érvényt lehet szerezni.
Teljes cikk a Piac és Profit januári számában.
