Veszély vagy lehetőség? Európa és az amerikai-kínai vámháború

Donald Trump amerikai elnök egyik legfontosabb választási ígéret az volt, hogy feltámasztja az amerikai ipart, visszahozza a gyári munkahelyeket az olyan iparterületekre, mint a középnyugati rozsdaövezet vagy a dél-appalachiai régió. Az ígéret, hogy visszatérhet az '50-es évek ipari boomja, ismét könnyen meg lehet majd élni tisztességes, kétkezi munkából, meleg fogadtatásra talált az egzisztenciájukat féltő munkavállalók és a szegényebb régiók állástalanjai között.

Tény, hogy az Egyesült Államokban 1979 óta - ekkor volt csúcson a foglalkoztatottság a gyáriparban - mintegy 7 millió ipari munkahely szűnt meg. Más kérdés, hogy eközben a szolgáltatószektor robbanásszerűen fejlődött, közel 33 millió új álláshely nyílt. Az ipari munkahelyek visszaszorulása ennek ellenére rengeteg embert hagyott állástalanul: az ipari munkahelyek a 2000-es évekig viszonylag stabil ütemben szűntek meg, 2000 után és különösen a válság évi alatt viszont minden korábbinál nagyobb ütemben folytattak leépítést a cégek, az így utcára kerülő munkásokat az Egyesült Államok sok régiójában nem tudták felvenni a feltörekvő szektorok.

A vállalatok nem örültek a védővámoknak

Trump szerint az ipari állások megszűnéséért az az amerikai gyárak kivonulása, valamint a szabad kereskedelem és az olcsó külföldi áruk felelősek. A 2017-ben beiktatott amerikai kabinet ezért protekcionista intézkedésekkel, a hazai piac segítségével teremtene új ipari munkahelyeket: idén februárban Trump bejelentette, védővámokat vet ki többféle exportcikkre, elsősorban fémipari termékekre, gépekre, járművekre. Ezt az érvelést, és az ez alapján született protekcionista döntéseket a közgazdászok nagy része bírálta. Többen rámutattak például, hogy 1970 óta az amerikai ipar bevételei folyamatosan bővültek, annak ellenére, hogy egyre kevesebb embert foglalkozhattak - úgy tűnik, sokkal több munkahelyet szüntetett meg az ipar gépesítése, mint a munka kiszervezése, vagy a kereslet, és ennek következményeként a termelés csökkenése.

A tarifák ellen több amerikai cég is tiltakozott, köztük a 65 ezer kis- és középvállalatot tömörítő National Small Business Association, szerintük az intézkedések épp, hogy kockára tennék több ezer amerikai munkavállaló állását, ráadásul emelnék a fogyasztói árakat. Bár a tarifák célja elvileg a nagy amerikai munkáltatók védelme, egyelőre ennek a "szívességnek" kevés nagyvállalat örült: a tiltakozók között volt az ExxonMobilnak, a Boeingnek és a General Electricnek is lobbizó amerikai kereskedelmi kamara is. A vámok mellett csak kisebb, acél- és alumíniumipari cégeket tömörítő csoportok, valamint az Alliance for American Manufacturing nevű, amerikai gyáripart támogató nonprofit szervezet tagjai foglaltak állást.

Inotai András közgazdász, a Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója a Piac&Profitnak szintén úgy fogalmazott, minden kereskedelmi háború káros, mindegyik félre. „Az 1929-30-as válság is azért mélyült el, mert minden ország bezárkózással, protekcionista intézkedésekkel reagált. A 2008-as válság után úgy tűnt, hogy ezt a leckét már megtanulta a világgazdaság, senki nem vezetett be protekcionista gazdaságpolitikát, mert felismerték, hogy olyan kölcsönös függőség van a világgazdaságban, hogy az elzárkózás mindenkinek csak ártana” – mondta. Szerinte Trump intézkedései sem érik el azt a hatást, amit az elnök szeretne, azaz nem hozzák vissza az Egyesült Államokba a kitelepült autóipari vállalatokat. „A mai amerikai órabérek mellett nem lehet versenyképesen autót gyártani, a Kínába, Mexikóba és máshová kitelepült autógyáraknak a védővámok ellenére sem éri meg visszatelepülni Amerikába. Detroitba legfeljebb akkor térne vissza a gyáripar, ha a béreket jelentősen sikerülne csökkenteni.”

Eszkalálódó konfliktus

Az első védővámokat az alumínium- és acéltermékekre vetették ki március elején. A kezdeti kommunikációban a döntést az amerikai autóipar védelmével indokolták, Trump azt is felvetette, hogy külön vámokat kellene kivetni a kész, Európából behozott autókra is. Ez egyelőre nem történt meg, és májusig az Európai Unió, Kanada, valamint több dél-amerikai és ázsiai ország exporttermékei is mentességet kaptak a tarifák alól.

Érvényben maradt azonban a védővám Kínával, az EU után az Egyesült Államok második legjelentősebb kereskedelmi partnerével szemben. Az acél- és alumíniumimport korlátozása önmagában nem jelent nagy veszteséget Kínának, mert viszonylag kevés fémet szállítanak közvetlenül az USA-ba. Azonban a feszültséget tovább szította, amikor március 22-én a Fehér Ház bejelentette, további, 60 milliárd dollár értékű kínai exporttermékre tervez vámot kivetni. A kereskedelmi hivatal 15 napot kapott, hogy összeállítsa a vámmal sújtandó kínai áruk listáját.

A kínai válaszlépés nem sokkal azelőtt érkezett, amikor az amerikai listát közzétették: szerda délelőtt a pekingi pénzügyminisztérium szerda bejelentette, hogy 50 milliárd dollár értékű amerikai árura vetnek ki 25 százalékos importvámot, elsősorban mezőgazdasági termékekre. A listán szerepel a szójabab, a kukorica, a cukornád, a gyapot, a dohánytermékekre és a whiskey is. A kínai válaszlépés mögött sokkal inkább politikai, mint gazdasági megfontolás áll: az amerikai farmerek hagyományosan a republikánus párt táborát jelentik, a 2016-os választásokon Trump különösen jól szerepelt az agrárkörzetekben. Vagyis Peking kifejezetten Trump újraválasztási kampányát igyekszik megfúrni azzal, hogy az elnök egyik fő támogatói rétegét veszi célba. Ezt a szándékot egyébként már a szerdai bejelentés előtt jelezte a Kínai Kommunista Párthoz közel álló angol nyelvű napilap, a Global Times szerkesztőségi véleménycikke, ahol a szerző arról írt, először Trump hatalmi bázisát kell meggyengíteni a mezőgazdasági termékek megvámolásával. Amennyiben a cikkel a kínai vezetés valós szándékait jelezte, a következő lépés az amerikai autó- és repülőgépipari termékek, majd a szolgáltatócégek megadóztatása lehet.

Időközben megjelent az amerikai büntetőlista is: 25 százalékos pótvámot vetettek ki 1300 kínai termékre, amelyek évente összesen 50 milliárd dollár értéket képviselnek. A listán főként nem fogyasztói cikkek, hanem ipari technológiai, egészségügyi eszközök, valamint a járműgyártást segítő termékek szerepelnek.

Felértékelődhet Európa

Kérdés, hogy most, hogy a világ két legnagyobb gazdasága (akik az EU után egymás első számú gazdasági partnerei) kölcsönösen korlátozza a kereskedelmet, mi várhat az európai gazdaságokra. A konfliktusból az EU akár jól is kijöhet: mivel mind az amerikai, mind a kínai cégek piactól és befektetési lehetőségektől esnek el, felértékelődhet az európai piacok szerepe. Ez különösen Kínára igaz: az ázsiai ország és az EU közötti kereskedelem szintje alacsony, elsősorban éppen az új amerikai tarifákhoz hasonló vámok miatt, Peking pedig hosszú ideje a szabad kereskedelem kiterjesztését szeretné elérni.

Inotai András úgy fogalmazott, az Uniónak és Kínának is érdekében állna szorosabbra fűzni gazdasági kapcsolatait, beleértve az európai befektetéseket korlátozó kínai gyakorlatot is. Szerinte az amerikai lépésekre Kína a belső piac fejlesztésével koncentrálhat: a kínai gazdaság ma főleg exportra termel, de a világ legnépesebb országaként hatalmas, kiaknázatlan potenciál rejlik a hazai piacban is. „Most 140 milliós lehet az a népesség Kínában, akik európai szintű vásárlóerővel bírnak. Megfelelő gazdaság- és társadalompolitikával ez a réteg a következő néhány évben akár 30-40 millióval is növekedhet, és ez az új vásárlóközönség az európai cégek számára is piacot jelenthet.” Inotai szerint többek között a magas technológiát alkalmazó árucikkekre, gyógyszerekre, de mezőgazdasági termékekre lehet pótlólagos kínai kereslet, valamint olyan termékekre, amiket európai cégek most Kínában gyártanak – ma inkább exportra, de a jövőben nagyobb arányban gyárthatnak a kínai piacra. „Mindenesetre jelentős kihasználatlan kapacitás van, amit az is bizonyít, hogy ma az EU-ba irányuló kínai export volumene 2,5-szöröse az oda érkező európai exportnak.”

A kínai-európai kereskedelem további és kétoldalú liberalizációjának természetesen kockázata is van, hiszen újabb és újabb területeken jelenhet meg az olcsó és versenyképes kínai termék az európai piacokon. Ez - különböző mértékben - számos ágazatot, pontosabban sok ágazaton belül bizonyos termékcsoportokat érinthet. „Nem egy EU-s vállalatnak komoly alkalmazkodási kényszere lesz ahhoz, hogy versenyképes maradjon. A versenyképesség megtartásához a vállalati alkalmazkodás mellett megfelelő EU-s gazdaságpolitikára és a harmadik országokkal való szorosabb együttműködésre is szükség van."

Mi is ráfizethetünk

Magas István, a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok karának oktatója úgy látja, közvetlenül kevéssé érinti az amerikai-kínai vámvita az európai piacokat, cégeket. "Szerencsére a legfontosabb, vitát kiváltó termékek esetében az EU es más, fontos kereskedelmi térségek - mint amilyen Kanada, Ausztrália és Japán - kivételt kaptak az importvámok kivetése alól, amely az acél eseteben az EU-nak kifejezetten kedvező, mert nagy exportszállító. Nem érinti a csúcstechnologákat képviselő nagy világcégeket az EU-ban (Philips, Siemens vagy a nagy autógyártok), ugyanakkor kisebb, másodlagos negatív hatásokól mégis beszélhetünk" - mondta.

Szerinte, bár az európai termékek iránti keresletet némiképp növelhetik az új amerikai védővámok, ugyanakkor ezen intézkedések összhatása sem a GDP, sem a teljes nemzetközi kereskedelmi forgalom tekintetében nem éri el a 0,5 százalékot sem. "Kínának át kell gondolnia az eddig kialakított európai kereskedelmi stratégiáit is, mert ezúttal olyan falakba ütközött a WTO-tárgyalási keretekben, amelyeket, az USA azonnali es erős befolyására, már nem tud áthatolni. Mostanra sajnos a WTO megszokott nemzetközi-szabályrendszer ereje jelentősen meggyengült, az USA saját kezébe kívánja venni - a WTO XXII cikkely alapján- a saját szempontjából nemzetbiztonsági érdekkörbe sorolt termékek feletti szabályozás kontrollját."

Magas István szerint rövidtávon nem lesz érzékelhető a vámháború hatása az európai fogyasztói árakra sem, ugyanakkor, ha a későbbiekben tartósan elmérgesedik az amerikai-kínai kereskedelmi háború, a Kínában és Dél-Kelet-Ázsiában jelentős globális értékláncot felépítő, Európában is jelen levő amerikai vállalatok nálunk is leépítéseket tervezhetnek. "Lényeges, hogy ma a világgazdaságban már nem országok, hanem leginkább 2/3-1/3 arányban vállalatok nemzetközi, egymásközti forgalmáról van szó, amelyekben a termékek gyakran több vámhatárt is átlépnek. Az EU-s fogyasztói árakra Európában azonnali hatás még nem várható.

Inotai András szintén úgy véli, ha az USA kiveti a védővámokat a kínai termékekre, az nemcsak a kínai cégeket érinti, de azokat az európai vállalatokat is, amelyek Kínába települtek ki. Az ő termékeik szintén drágábban kerülhetnek csak az amerikai piacokra, ahol az amerikai fogyasztók a jelenleginél drágábban tudnak csak hozzájutni az eddig olcsóbb, mert importált árucikkekhez. Szerinte az EU (és az egész világgazdaság számára) a legrosszabb lehetőség az amerikai-kínai kereskedelmi háború elmérgesedése lenne. „Kína 3000 milliárd dolláros valutatartalékának 70 százaléka dollárban, ezen belül pedig amerikai kincstárjegyekben van. Ha ezeket elkezdik eladni, az az egész világgazdaság és a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlásával járhatna. A dollár zuhanórepülésbe kezdene, csakúgy, mint az értéktőzsdék. Ebben a helyzetben drámai mértékben felértékelődne az euró, amivel komoly versenyhátrányba kerülnének az európai cégek is, hiszen termékeik nem bírnák a brutális árversenyt."

Nyissunk vagy ne nyissunk?

Kérdésünkre, hogy milyen lépéseket tehetnek a jelenlegi helyzetben az EU és az uniós tagállamok, Inotai azt mondta, amennyiben jelentős előrelépést lehet elérni az EU-Kína gazdasági kapcsolatok kölcsönös liberalizálásában, a kínai befektetők és exportőrök számára felértékelődhet az európai piacok súlya, az amerikai részesedést az itt szerzett új pozíciók részben pótolhatják. Mint mondta, ennek egyelőre gátat szabnak a már érvényben levő uniós védővámok a kínai árukkal szemben, továbbá a kínai befektetésekkel szemben erősödő európai aggodalmak. „Bár most elég csekély, 3 százalék körüli a kínai befektetések aránya az EU-ban, ezek a befektetések általában elég dinamikusak, érzékeny, stratégiai területeket is érintenek. Hagyományosan az EU óvatosabb a kínai és orosz, befektetésekkel szemben, mint más országok cégeivel kapcsolatban. A kínai vállalatok között a közkeletű elképzelés szerint általában ott az állam, szóval nemcsak magánbefektetőkkel üzletelünk, hanem állami vezetőkkel is, akiknek politikai céljai is lehetnek egy befektetéssel” – mondta Inotai.

A közgazdász szerint összességében az Uniónak és Kínának is érdekében állna szorosabbra fűzni gazdasági kapcsolatait, beleértve az európai befektetéseket korlátozó kínai gyakorlatot is. Hozzátette, az EU-s termékek számára a kínai belső piacon is új lehetőségek nyílhatnak. Az amerikai védővámokra válaszul Kína a saját piacára koncentrálhat: a kínai gazdaság ma főleg exportra termel, de a világ legnépesebb országaként hatalmas, kiaknázatlan potenciál rejlik a hazai piacban is. „Most 140 milliós lehet az a népesség Kínában, akik európai szintű vásárlóerővel bírnak. Megfelelő gazdaság- és társadalompolitikával ez a réteg a következő néhány évben akár 30-40 millióval is növekedhet, és ez az új vásárlóközönség az európai cégek számára is piacot jelenthet.”

Inotai szerint többek között a magas technológiát alkalmazó árucikkekre, gyógyszerekre, de mezőgazdasági termékekre lehet pótlólagos kínai kereslet, valamint olyan termékekre, amiket európai cégek most Kínában gyártanak – ma inkább exportra, de a jövőben nagyobb arányban gyárthatnak a kínai piacra. „Mindenesetre jelentős kihasználatlan kapacitás van, amit az is bizonyít, hogy ma az EU-ba irányuló kínai export volumene 2,5-szöröse az oda érkező európai exportnak.”

Magas István szerint ugyanakkor egyelőre nehéz megmondani, mi lenne a helyes politika az EU és a tagállami kormányok oldaláról. Szerinte az EU-nak a transzatlanti viszonyokat átértelmezni a mostani fejlemények nyomán rendkívül veszélyes lenne. "Meg kell várni az USA-ban kialakuló, nemzetközi kereskedelempolitika-formálás letisztult eredményét. Mindenképp látni kell a geopolitika es katonapolitika eddig kialakult erővonalainak megerősítését, azt, hogy az USA meg kívánja őrizni az első számú világkereskedelmi hatalom szerepét, akár a WTO szabályrendszeri konfliktusrendezés megkerülésével "felvenni a kesztyűt" arra a kihívásra, amit a kínai unfair kereskedelmi gyakorlatok régóta jelentenek. A Kína felé való nyitással tehát nagyon csínján kell bánni, a Brexit-folyamat végleges lezárása előtt bizonyosan" - mondta.