A fogyasztás visszaesése 2009-ben leginkább a vendéglátóipart érintette. A GfK becslése szerint az otthonon kívüli fogyasztás értékben mintegy 8 százalékkal esett vissza. A válság arra ösztönözte a fogyasztókat, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az otthoni tevékenységekre, amelyből az élelmiszer-kiskereskedelem profitált leginkább, bár az értékesítés itt is mintegy 1 százalékkal csökkent, de elsősorban a szektor saját ármérséklése miatt. Az otthonra fordított nagyobb figyelem pozitív hatásai elsősorban a barkácsáruházakban voltak érezhetők, ahol az értékesítések 2 százalékkal nőttek. A szórakoztató elektronikai szektor az előző évi szinten tartotta eladásait. A „homing" trend idén is folytatódik, a GfK szerint tovább csökken az otthonon kívüli fogyasztás. Az élelmiszer-kiskereskedelem értékesítése nagyjából az előző évi szinten marad, a szórakoztató elektronika további lendületet kaphat a labdarúgó-világbajnokságnak köszönhetően, és valószínűleg folytatódik a barkácsáruházak növekedése is. Bár a felmérés Németországra vonatkozik, a trend valószínűleg egész Európára igaz.
Foglalkoztatás: Van munka!
Kedvező adatokat tett közzé az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ): a januári gyorsjelentés szerint több mint 30 ezer új álláshelyet jelentettek be a kirendeltségeken, és ezzel több mint a duplájára nőtt 2009. decemberhez képest a bejelentett állások száma. Jóllehet a januári növekedésben kiemelt szerepet játszik a támogatott közmunkaprogramok beindítása, az új állások közül 10,1 ezer nem tartozott a támogatotti foglalkoztatás körébe. A közép-magyarországi 3,9 százalékos csökkenést kivéve, az előző hónaphoz képest minden régióban több új, nem támogatott álláshelyet jelentettek be.
Vég Ottó, az Adecco Hungary ügyvezető igazgatója szerint egyelőre érdemes óvatosan kezelni az adatokat. „A januári fellendülést nem vehetjük az egész negyedévre vagy évre iránymutatónak. Egyértelmű élénkülést eddig Baranya és Tolna megyében tapasztaltunk, országosan viszont mindenképpen várnék a prognózissal. Úgy gondolom, először tavasz végén fogalmazhatók majd meg az esetleges változások jelei, nemcsak a munkaerő-kölcsönzés, hanem az állandó munkaerő közvetítése területén is. A tapasztalatok szerint ugyanis év elején, illetve a nyári »uborkaszezon« után mozdul meg a piac" - válaszolta a Piac & Profit kérdésére a szakember.
Az ÁFSZ statisztikái szerint a januári zárónapon a legtöbb támogatás nélküli betöltetlen álláshely az egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkozások, a feldolgozóipari gépek kezelői, a kereskedelmi, vendéglátó-ipari, valamint a vas- és fémipari szakmákban jelentkezett. A jelentés azonban rámutat arra is: a válság kitörésekor regisztrált álláskeresők egy része még mindig nem tudott elhelyezkedni. A nyilvántartott álláskeresők száma továbbra is nő, ráadásul több mint 25 százalékuknak több mint egy éve nincs állása.
Új kosár, új hangsúlyok
A válság átrendezte a vásárlásokat, így a Központi Statisztikai Hivatal 16 dolgot ki-, míg 37-et betett az infláció számításához figyelembe vett kosárba. A most 960 terméket tartalmazó kosárban akad néhány kevésbé releváns fogyasztási cikk is, mint például a lazac, amely az Eurostat javaslatára került a listára, az EU-tagországok fogyasztása összehasonlíthatóságának érdekében. A Népszabadság cikke az újak között említi például az okostelefonokat, a tévé-internet-vezetékes telefon csomagokat, a digitális fotókidolgozást és a hordozható DVD-lejátszókat. Kikerült viszont néhány „idejétmúlt" termék, mint az olajos hal, az izzólámpa vagy az üres videokazetta. A kosár tartalmán túl az infláció számításához használt súlyok is változtak, mert a válság hatására kevesebb tartós fogyasztási cikk - elsősorban gépkocsi - fogyott, míg nőtt a közüzemi szolgáltatások, az energia, a tömegközlekedés és a benzin ára. Gyakorlatilag ma ezek vették át a tartós fogyasztási cikkek arányát a súlyozásban.
Fejlődésmutató: Keresik a GDP utódját
A válság aláásta a GDP tekintélyét is, és tavaly év végén a G20-ak vezetői összegyűltek, hogy ők is gondolkozzanak az utódról. A kérdés nem most merült fel először. Évek óta túlzott leegyszerűsítésnek tűnik kizárólag a GDP-vel, vagyis a bruttó hazai össztermékkel jellemezni egy ország makrogazdaságát és benne az emberek életszínvonalát. 2007-ben az Európai Parlament brüsszeli központjában kétnapos konferenciát szenteltek a kérdésnek. Akkor a több száz európai szakértő a korlátozott természeti erőforrásokra való utalást hiányolta a mutatóból, valamint azt, hogy nem tudja kezelni a kiterjedt informális gazdaságot, az önkéntes és családi munkát, érzéketlen a technológiai fejlődés tényeire, a humántőke fejlesztését célzó ráfordításokra, és általában az élet minőségét meghatározó körülmények tükrözésére - írta a Világgazdaság 2007 novemberében. A jó öreg mutató lecserélésére azonban három éve még senki nem gondolt, csupán az „up date" volt napirenden.
A válság hatására viszont egyértelművé vált: a GDP nem méri a jólétet sem, hiszen a statisztikák és az emberek életszínvonal-érzete között hatalmas a szakadék. Vezető gazdasági mutatóként olyan számra van szükség, amely számos nem piaci tényezőt - például az önkéntes munkát, a házimunkát, az ökoszisztémát - is képes lenne figyelembe venni. Egy új jóléti indikátor kidolgozására van szükség, máskülönben az állampolgárok elvesztik a bizalmukat akár magában a demokráciában is - érvelt José Ángel Gurría, az OECD főtitkára dél-koreai beszédében 2009 szeptemberében.
Éppen a Lehman Brothers összeomlásának egyéves évfordulóján, 2009. szeptember 14-én a Sorbonne-on rendezett nemzetközi konferencián Nicolas Sarkozy, Franciaország elnöke is egy új gazdasági mérőszám és új gazdaságpolitikai szabályozók megalkotásának szükségességére hívta fel a figyelmet a közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Joseph Eugene Stiglitz és Amartya Sen által készített tanulmányra hivatkozva. A kutatás olyan új eszközök kidolgozására tesz javaslatot, amelyek a nemzetek vagyonát mérik. A tudósok azzal érvelnek, hogy a gazdasági termelés helyett inkább a lakosság jóléte kell, hogy a középpontba kerüljön. Ez a megközelítés kisebb hangsúlyt tenne a bruttó hazai össztermékre, és inkább figyelembe venné a nettó nemzeti terméket (NNP), ami magában foglalja a tőkeveszteséget mindenféle értelemben: a természeti és az emberi tőke vonatkozásában is. A kutatók célja, hogy egy új paradigma kerüljön a köztudatba, amelyet nem borít fel egy természeti katasztrófa, a helyreállítás költsége, miközben semmibe veszi az erőforrások és javak elpusztulásának a valós költségét.
Bruttó nemzeti boldogság
A hetvenes évek elején Bhután királya, Jigme Singye Wangchuck már megpróbált letérni a jól bevált GDP útjáról, és megalkotta a gross national happiness (GNH), azaz a bruttó nemzeti boldogság koncepcióját. A buddhista Bhutánt a modernizáció útján elindító uralkodó arra tett kísérletet, hogy olyan indikátort kreáljon, amely az élet minőségét és a szociális vívmányokat is figyelembe veszi. Az ország közgazdászai kifejlesztettek egy szofisztikált mérési módszertant, amely a lakosság általános hogylétének szintjét mérte. A mutatót komolyan vették: a gazdasági és fejlesztési javaslatok mellett szerepelnie kellett a GNH hatástanulmánynak is. A GNH-alapú növekedés koncepciója azon a feltételezésen alapul, hogy a gazdasági fejlődés néhány vetülete „gazdaságtalan", többet vesz el az ökoszisztémából, és több „városi kényelmetlenséggel" jár, mint amennyivel pozitív értelemben hozzájárul a jóléthez. Az elmélet nehézsége, hogy míg a fejlődésből eredő profit legtöbbször a személyek szintjén jelentkezik, az árát a közösség fizeti meg. A buddhista gondolkodás szerint a humán társadalom előnyös fejlődése akkor következik be, amikor a materiális és spirituális gyarapodás egymás mellett, egymást erősítve zajlik. Jigme Singye Wangchuck GNH-ja négy pilléren alapszik: a fenntartható fejlődés előmozdításán, a kulturális értékek megőrzésén és fejlesztésén, a természeti környezet megóvásán és a jó kormányzat megalapításán. Általános szinten a GNH-koncepció kultúrák feletti - nem kell buddhistának lenni ahhoz, hogy valaki meglássa az értéket ezekben a célokban.
Az összeállítás első részét itt olvashatja.
