A magyar közélet kedvenc fordulata újabban, hogy ki-kivel mosta fel a padlót, avagy ki-kit alázott ronggyá. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk különösen szereti az éppen divatos fröcsögéseket használni annak ellenére, hogy neki tisztjénél fogva a diplomata nyelvet kellene gyakorolnia. Most azonban a Harcosok Klubja műsorában fontosnak tartotta jelezni, hogy „az Európai Bizottság elnökével kétszer mosták fel a padlót.”
Az Eurostat adatai szerint 2024-ben az EU 531,6 milliárd euró értékben exportált az Egyesült Államokba, míg az import értéke csak 333,4 milliárd euró volt, ami 198,2 milliárd eurós kereskedelmi hiányt okozott az USA-nak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Orbán-Szijjártó tandem által folyamatosan emlegetett halódó európai versenyképességnél már csak az amerikai rosszabb. Ha pedig idevesszük a külkereskedelem szerkezetét is, akkor azt kell látni, hogy az amerikai exportban sok a nyersanyag, míg az európai kizárólag magas hozzáadott értékű termékekből áll, miután a vén kontinens nem sok nyersanyaggal rendelkezik. Ha valaki ismeri, hogy milyen magas minőségi követelményei vannak az amerikai piacnak, akkor értékelni is képes az európai exporttöbbletet, amire tényleg büszkék lehetünk.
A szakemberek szerint a vámmegállapodás 93 milliárd dollár bevételt generálhat az amerikai államkasszának a 2024-es adatok alapján, vagyis körülbelül megfelezi az USA kereskedelmi hiányát Európával szemben. Hogy még Szijjártó is értse, nem megszünteti tehát Európa kereskedelmi többletét, hanem megfelezi. Ennél kerekebb kompromisszum nincs is. Ezt felmosásnak nevezni vagy teljes tájékozatlanságot mutat, vagy szellemi imbecilitást.
Trump erőszakossága ugyanakkor érthető. Az USA külkereskedelmi hiánya drámaian nőtt az elmúlt évtizedekben. Az amerikai kongresszus kutatószolgálata által készített adatok riasztóak.
Trumpnak tehát lépnie kellett, nem azért, mert az Orbán-Szijjártó tandem szerint szuverenista, hanem azért, mert fenntarthatatlan pályán mozgott az amerikai gazdaság. A szuverenitás emlegetése az USA-val kapcsolatban egyébként is bornírt ostobaság, mert melyik ország lenne képes a hatalom önálló gyakorlására, ha az Egyesült Államok és annak elnöke nem. Trump ennek megfelelően nem is szuverenista intézkedéseket hozott és megállapodásokat kötött, hanem a legegyszerűbb és legismertebb protekcionista eszközöket vetette be. A különlegességet mindössze az jelentette, hogy ezt az az állam tette, amelyik eddig a szabadkereskedelem és a globalizmus élharcosa volt. E korszaknak az vetett véget, hogy Kína durván betört a csúcstechnológiák piacára, ami eddig a nyugati közösségek kizárólagos territóriuma volt. Ehhez pedig az kellett, hogy Kína gyarapodó jövedelmeit az oktatásba forgassa. Ma már évente több, mint tízezer mérnököt ad a távol-keleti ország a világnak, többek között olyan szakembereket, akik Amerika legjobb egyetemein végeztek. És itt a kígyó a farkába harapott, mert a Nyugat szellemi, technikai-technológiai fölénye lassan és véglegesen eltűnik, egy új versenyhelyzet keletkezik a szellemi transzfer világában, ahol az oktatási-tanulási képességek lesznek meghatározóak. Na, pont ez az a terület, amelyet itthon jól elhanyagolt az Orbán-Szijjártó tandem, ezért tartunk pont ott, ahol vagyunk, Európa legvégén. A nyugati világ meg köszöni szépen jól van, csak alkalmazkodik az új helyzethez. Nekünk lemaradtaknak ez fájó lesz, de az USA-t és Európát nem kell félteni.
