A Társadalmi Riport hagyományt teremtett - mondta Kolosi Tamás, a Tárki elnöke, aki kiemelte: a kiadvány megjelentetését kormányoktól függetlenül mindig fontosnak tartotta támogatni a szociális tárca. A kétévente kiadott kötetekkel az a céljuk, hogy képet adjanak a magyar szociológiában, empirikus társadalomkutatásban lezajlott fontos vizsgálatokról, azok eredményeiről.

A jubileumi kötetben külön fejezet foglalkozik a rendszerváltás óta eltelt időszak társadalmi folyamataival, nyerteseinek, veszteseinek demográfiai összetételével. Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója arról beszélt, hogy ma Magyarországon az állam mindenre nagyon sokat költ, ugyanakkor az intézményrendszer mégsem működik költséghatékonyan. A kutatások alapján megállapítható, hogy a magyar gazdaság és társadalom, miután sikeresen kiépültek a demokratikus működés jogállami keretei, a kilencvenes évektől stabil működési pályára állt, és sikeresen integrálódott a fejlett világba. A békés átmenet azonban együtt járt számos rosszul megkötött társadalompolitikai kompromisszummal, így az oktatás és az egészségügy területén strukturális reformok maradtak el.

A sajtó képviselőinek kiosztott összegzés szerint a 2001-2002 utáni hibás gazdasági döntések következtében a jelen évtized első felének végére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. A kötet összeállítói szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika hosszú távon rendbe tehető hibái mellett a pártpolitika eldurvulása, a közpolitika és a kormányzás részben ennek köszönhető bénultsága, helyenként az állam szétesése okozza.

Kolosi Tamás saját véleményeként megjegyezte: a közigazgatás tudatos politikai szétzilálása történt 2004 után. A Tárki elnöke ennek jelenként értékelte a közigazgatási államtitkári poszt megszűnését. A kutatók megállapították, hogy a rendszerváltás egyéni életpályákra gyakorolt hatásában nagyon erősek voltak a nemzedéki hatások. Az idősek egyes csoportjai, a sokgyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek és a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás veszteseinek tekinthetők. A leszakadók között különösen nagy a cigányok aránya, míg a nyertesek közé elsősorban azok kerültek, akik vállalkozási hajlandóságukkal, felhalmozott humán tőkéjükkel a legrugalmasabban tudtak reagálni az új kihívásokra.

Az összegzés szerint az utóbbi három-öt évben ugyan a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése tapasztalható, de ez azonban korántsem tekinthető pozitív fejleménynek, mert ez a járadékból élők helyzetének a keresőkénél sokkal nagyobb javulását, illetve a konszolidáció terheinek középrétegekre terhelését jelenti.