A modellből nem lett semmi, s az egerszalóki víz is két kacsaúsztató medencét táplált csupán, hogy a nomádgyógyászat szerény hatékonyságú képviselői beleterelhessenek arra tévedő környékbelieket. Az ezredforduló óta főleg Heves megye és Eger helyhatóságainak közreműködésével tényleges előkészületek folytak és folynak az egerszalóki természeti kincs hasznosítására, idegenforgalmi előnyei kihasználására: már az előző kormányzati kurzusnál is, de a jelenleginél is megjelentek a pályázatok, megszülettek a jogi, tulajdonlási feltételeket tisztázó iratok. Befogadta a pályázatokat a Matolcsy György vezette gazdasági tárca, később Medgyessy Péter miniszterelnöki minőségében kereste fel a tervezett beruházás színhelyét, legutóbb pedig "Az Európában egyedülálló egerszalóki sódomb és a környezetében található kaptárkövek természeti és turisztikai értékeinek és látogathatóságának infrastrukturális fejlesztése" című pályázathoz rendelte hozzá a kormányzat a fejlesztéshez szükséges pénzt. Ezt a "hírt" Kolber István tárca nélküli miniszter vitte meg 2005 augusztusának közepén az Eger szomszédságában lévő településnek. A hazai és uniós büdzséből 586 millió forintnyi támogatás illeti meg ezt a kiegészítő szalóki projektet, melyre a jelenlegi program szerint 601 millió forintot fordítanak, s végeredményben a természeti és kultúrtörténeti értékek bemutathatóságát, illetve mindezek megóvását segítik elő.
A lényeg, hogy a fürdő, a szálloda és az üdülőfalu - egy feltáró út, illetve parcellázott telkeken nyaralók sokasága - már javában épül a térségben. A beruházás összköltsége meghaladhatja a 15 milliárd forintot. A szállodában, mely a közeljövőben elkészül, információink szerint 250 szoba lesz. A teljesen elkészült egerszalóki fürdőhely - a számítások szerint - évente legalább 400 ezer vendégnek kínál üdülési, gyógyulási lehetőséget.
Különös, de igaz, az Üdülőtársulás kísérleteket papírra vető Liska Tibor - a társadalmi vagyonpiacról, a személyes társadalmi tulajdonlásról értekezett például - rendhagyó, még ma is túl modernnek tűnő ötletekkel állt elő. Az Ökonosztát szerzője az Egerig vezető völgyben a hegyoldalakba beépített barlangvillákat gondolt ki, de nem nyomortanyákat, hanem igényes nyaralókat, amelyek éppen eredetiségüknél fogva lehetnek kelendők a magyar és a hozzánk látogató külföldi vendégek körében. Ebből az elgondolásból nyilvánvalóan nem lesz semmi, de a helyi gyógyvizet, léptéket váltva hasznosítják. Egyesek pedig már azon gondolkodnak, hogy az Ökonosztát, de legfőképp az Üdülőtársulás kísérletek szerzőjéről valamit elneveznek, ha más nem is, de legalább a forrás, vagy a sódomb viselje Liska nevét.
