Egy per lezárása után a pernyertes könnyen azzal szembesülhet, hogy a győzelme ellenére komoly költségei maradnak térítés nélkül. Ennek oka, hogy a bíróságoknak lehetőségük van az ítéletben mérsékelni a pervesztesre áthárítható ügyvédi munkadíj összegét, a kivételes lehetőség pedig a gyakorlatban főszabállyá vált, a bíróságok rendszerint „szárnyaik alá veszik” a pervesztes felet.

A mérséklést a bíróságok általában két fő okra alapozzák: az esetek egy részében a pertárgyértékhez viszonyítják az elszámolható ügyvédi munka értékét, míg a másik esetkörben a tételesen felszámított munkaórák egy részét tartja a bíróság „indokolatlannak”.

A mérséklést lehetővé tevő szabályt értelmezte friss döntésében a Kúria, mégpedig úgy, hogy az eddigi status quo-t a mindenkori pernyertesek javára borította fel (a közzétett döntés Pfv.II.20.887/2023/6. számon érhető el). A Kúria publikált döntései egy 2019-es reform következtében minden alsóbb fokú bíróságra közvetlenül kötelezőek, ezért elviekben az alsóbb fokú bíróságok a jövőben követni fogják a Kúria iránymutatását.

Mit mondott a Kúria?

A Kúria a perköltség-mérséklés elterjedt indokainak szinte mindegyikére reagált, és a pernyertesre nézve kedvező álláspontot alakított ki.

A Kúria leszögezte, hogy az óradíjas konstrukcióban megállapított munkadíj csak akkor mérsékelhető, ha „az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes”. A Kúria rámutatott, hogy a munkadíj fedezi az ügyvéd saját vállalkozásával összefüggő összes kiadását, ezért nem releváns, hogy az adott per bíróságának mi a véleménye az ügyfél által egyébként elfogadott munkadíj mértékéről.