Miért pont ez a „három hegy”?
A kínaiak az említett „három hegyen” költik el a szabadon felhasználható jövedelmük legnagyobb hányadát. Bár a becslések eltérőek, de a lakhatásra fordítják e jövedelem akár 70 százalékát, szemben az OECD átlagának számító 21 százalékkal. Ha pedig hozzávesszük az oktatást és az egészségügyet, akkor elmondható, hogy a kínaiak e három célra fordítják a szabadon felhasználható jövedelmük akár 90 százalékát. Ez pedig elfojtja a fogyasztást a többi területen, annak ellenére, hogy Kína nagy erőkkel igyekszik fogyasztás- és szolgáltatás-alapú gazdasággá alakulni.
Az első hegy, az oktatás: A közelmúltban bevezetett új szabályok, melyek a főbb tantárgyak tekintetében lényegében betiltották a piaci alapú képzést és kimondták, hogy az oktatás csak tanítási napokon történhet, súlyos érvágást jelentettek az oktatással foglalkozó magánvállalkozásoknak. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett rövid távú gazdasági hatás korlátozott lesz, mivel az oktatási szektor a GDP-nek mindössze 4 százalékát adja. A jogszabály megalkotói arra számítanak, hogy az új szabályok hosszú távon több szabadidőhöz juttatják a diákokat és a szülőket a hétvégéken és az iskolai szünnapokon, csökkentik az iskolán kívüli oktatás költségeit, és ezáltal növelik a szabadon elkölthető jövedelem összegét. Egyelőre azonban még nem tudni, mennyire lesznek hatékonyak az új intézkedések, mivel a diákoknak így hétköznapjaik lesznek hosszabbak: este és akár éjjel is óráik lehetnek, és a hétvégén még több tanrenden kívüli tevékenységgel fognak foglalkozni, ez pedig nem feltétlenül fog a kívánt hatással járni.
A második hegy, az egészségügy: A kínai jogszabályalkotók egyértelművé tették, hogy csökkenteni kívánják a lakosság egészségügyi és orvosi ellátási költségeit. Kína lépéseket tett a mindenfajta betegségre kiterjedő, alapvető egészségbiztosítás bevezetése felé, ugyanakkor a gyógyszerek beszerzése még mindig drága a szabadalmi díjak és az importvámok miatt. A kormány kiemelt fontosságú kérdésként kezeli a gyógyszerárak visszaszorítását, de az egészségügyi ellátás egészének olcsóbbá válása egyelőre még a távoli jövő zenéje.
A harmadik hegy, az ingatlanpiac: A kormány által a közös jólét útjában álló három hegy közül kétségkívül az ingatlanszektor a legmagasabb. A jogszabályalkotók több ízben hangsúlyozták az ingatlanárak kordában tartását lehetővé tevő, hosszú távú intézkedések fontosságát, mert csak így lehet bebizonyítani a lakosságnak, hogy az ingatlanspekulációval nem csak nyerhetnek, és ezáltal csökkenthető lenne a kínai gazdaság függése ettől az ágazattól. Az Evergrande ma is folyamatban lévő ügye jól jellemzi az ágazat helyzetét.
Az ingatlanokkal és a finanszírozásukkal kapcsolatos korlátozások az összeomlás szélére sodorták a legnagyobb és legjobban eladósodott kínai ingatlanfejlesztő vállalkozást. Ezek a jogszabályok által előidézett események rámutatnak, hogy a hatóságok kevéssé törődnek a makrogazdaságot és a pénzügyi szektort érő károkkal, pedig a jelenség más ágazatokat is bajba sodorhat, és számunkra azt is jól illusztrálják, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak a döntéshozók a harmadik hegy megreformálásának a nagy cél, a közös jólét elérése érdekében.
Ami a költségvetési politikát illeti, a hatóságok az ingatlanadót tartják a változás leghatékonyabb katalizátorának. Jelenleg az ingatlanok után Kínában csak akkor kell adót fizetni, amikor tulajdonosváltás történik. Az illetékesek hosszú távú megoldásként ehelyett egy évente megfizetendő, értékalapú adót tartanának a legjobbnak. Ennek bevezetése érdekében már dolgoznak az átfogó ingatlannyilvántartás összeállításán. A közös jólét, mint nagy cél égisze alatt az ingatlanadót inkább előbb, mint utóbb be is fogják vezetni. Ennek hosszú távú előnyei a következők lehetnek:
- A helyi önkormányzatok fenntarthatóbb finanszírozása: Kínában a helyi önkormányzatok finanszírozásának egyik alapja az ingatlanértékesítés után kivetett adó. Ha ehelyett az ingatlan birtoklását adóztatnák, akkor az önkormányzatok az értékesítés után befolyó adónál stabilabb és a magas ingatlanáraktól kevésbé függő jövedelemforráshoz jutnának, így már nem lennének közvetetten érdekeltek a magas ingatlanárak fenntartásában. Annak ellenére, hogy a jogszabályalkotók igyekeznek kordában tartani az államadósság összegét, a helyi önkormányzatok csődkockázata érezhetően megnőtt az utóbbi években. Hosszú távon az ingatlanadó stabilabb önkormányzati bevételeket és alacsonyabb hitelkockázatot eredményezne.
- Javulna a gyártóipar felvirágzásának esélye: Kínában az elmúlt 20 évben az ingatlan volt a legjövedelmezőbb eszközosztály, ezért most a lakossági befektetések jelentős hányadát ebben tartják, ami bizonyos mértékben kiszorítja a befektetések köréből a gyártóipari vállalkozásokat. A kormány által kitűzött célt, hogy az ingatlanspekuláció helyett a termékenyebb és zöldebb befektetéseket tegye meg a gazdaság motorjává, nem könnyű elérni, de nagy szükség lenne rá. Hosszú távon ha csökken az ingatlanszektorban elhelyezett befektetések megtérülése, és jogszabályi ösztönzőkkel is serkentik az innovációt, a befektetők vélhetően hajlandóak lennének a gyártóiparba is pénzt áramoltatni, ez pedig a termelékenység javulását eredményezné.
