Kína strukturális szempontból jelenleg két égető problémával áll szemben: a jövedelmek egyenlőtlenségével és az adatbiztonság kérdésével. Annak idején, a reformok kezdetén az ország „A folyón a köveket kitapogatva kelünk át” névre keresztelt modell, vagyis a növekedési és fejlődési problémák pragmatikus kezelésének programja alapján látott hozzá a kínai sajátosságokkal fűszerezett szocialista piacgazdaság bevezetéséhez. Négy évtizeddel később Kína most a folyó közepén jár, ahol a nyugati országok példája már vajmi keveset segít, főleg ami a jövedelmi egyenlőtlenségek és az adatbiztonság kérdését illeti. A közelmúltban bevezetett jogszabályváltozások azt bizonyítják, hogy Kína valóban törekszik a jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására és az adatbiztonsággal kapcsolatos kérdések megoldására, így aztán a külföldi befektetők most élénk érdeklődéssel várják, hogy milyen testet ölt majd ez az „Új Kína” modell: mennyire lesz sikeres, melyek lesznek a befektetéseket érintő, hosszú távú következményei, és hogy milyen mértékben fogadja el a többi ország.
Kína új modellt vezet be a fokozódó jövedelmi egyenlőtlenségek felszámolására
Kínában az elmúlt évtizedekben nőtt az egyenlőtlenség. Az ennek mérésére szolgáló Gini-együttható az 1987-es 30 százalékról (ez akkoriban nagyjából megegyezett Svédországéval), 2016-ra 39 százalékra nőtt, ami csaknem olyan magas, mint az USA-ban (a nagyobb százalékos érték nagyobb egyenlőtlenségre utal).
A jövedelmek eloszlásának egyenlőtlensége mögött országonként más-más okok állnak. Kínában a kormány megnevezett „három hegyet” – az ingatlanpiacot, az oktatást és az egészségügyet −, melyek szerintük kulcsszerepet játszanak a tendencia megfordításában. A három hegy megmászása érdekében az ország vezetői most felmelegítették a „közös jólét” koncepcióját, és ennek alapján új eszközökkel igyekeznek csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeket, akár annak árán is, hogy ezzel komoly fájdalmat okoznak a makrogazdaságnak és a pénzügyi szektornak.
A Fidelity szakértői úgy vélik, hogy a kínai kormány közelmúltbeli intézkedéseinek hatására a bürokraták és a jogszabályalkotók sokkal proaktívabban tudják felvenni a harcot a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen. Hszi Csin-ping elnök augusztus 18-án a közös jólétről tartott beszéde, melyben szó esett az újraelosztásról, a népjóléti kérdésekről, az adókról, a jótékonykodásról és a befogadó oktatásról is, régi témákat elevenített fel, de új tartalommal, és ahogy egyre jobban érzékelhető is, komoly politikai szándék van a megvalósítására is. A közös jólét elérésének céldátuma 2050, vagyis kereken harminc éves időtávról beszélünk. Arra számítanak, hogy a kínai kormány éppolyan fokozatosan és pragmatikusan halad majd előre, ahogy az elmúlt negyven év reformjai kapcsán tette, annak ellenére, hogy a komoly arculatváltás első lépése okozott némi zűrzavart. A befektetőknek eleinte fájhat a fejük, de a reformok hosszú távon vélhetően előnyökkel fognak járni. Az oktatást, az egészségügyet és az ingatlanszektort érintő új jogszabályok hatására nőhet a háztartások szabadon felhasználható jövedelme, aminek következtében fokozódik a fogyasztási és szolgáltatási célú kiadások összege, így ebbe az irányba billen majd át a gazdaság mérlege is.
Az már most is egyre világosabban látszik, hogy a „három hegybe” nehezebb lesz majd jövedelmezően befektetni, mivel ezek alkotják majd a közös jólét paradigmájának alappilléreit.
