Amikor a kötelezettségből üzleti lehetőség lesz

A rehabilitációs audit a folyamatban kulcsszerepet játszik, hiszen nem klasszikus HR-ellenőrzésről vagy toborzási projektről van szó, hanem célzott létszám- és státuszátvilágításról. A vizsgálat során a szakértők feltérképezik a teljes állományt, azonosítják a jogszabály alapján figyelembe vehető munkavállalókat, és konkrét számításokkal mutatják meg, hol és milyen mértékű megtakarítás érhető el. A tapasztalatok szerint már ez az első lépés is gyakran milliós nagyságrendű különbséget jelent éves szinten.

„A legrosszabb forgatókönyv, ha egy audit megerősíti, hogy jelenleg nincs mozgástér. A legjobb viszont az, ha a következő évben már nem ugyanazt az akár több tízmilliós összeget fizeti be a vállalat” – hívja fel a figyelmet Mihályi Magdolna. Hangsúlyozza: „A kérdés nem az, hogy kötelező-e a rehabilitációs hozzájárulás, hanem az, hogy megéri-e stratégiai gondolkodás nélkül fizetni.”

Növekvő költség helyett tudatos versenyelőny

A szakértők szerint a tendencia egyértelmű. Miközben a hozzájárulás összege évről évre nő, egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a vállalatok ne adminisztratív feladatként, hanem vezetői döntésként tekintsenek erre a területre. A rehabilitációs hozzájárulás ugyanis nem elveszett pénz, hanem egy olyan költségelem, amely megfelelő szakmai megközelítéssel jelentős versenyelőnnyé alakítható, akár nullára csökkenthető befizetéssel, stabilabb szervezettel és kiszámíthatóbb működéssel.