A devizaadósság az egyik legfontosabb kockázata az állam eszközeinek és bevételeinek eltérő devizális összetételéből adódik. Ez azt jelenti, hogy például egy leértékelődés esetében a devizában denominált tartozások állománya és törlesztési költsége forintban mérve megugrik, miközben az állam bevételeinek és eszközeinek jelentős része forintban marad. Emiatt romlik az állam nettó vagyoni pozíciója, és kedvezőtlenebbé válik a fizetőképességi, illetve hitelkockázati megítélése is. A folyamat a költségvetésben magasabb adósságszolgálati kiadásokhoz és növekvő finanszírozási igényhez vezet. A kapcsolat ugyanakkor fordított irányban is működik: a forint erősödése mérsékli a devizában fennálló államadósság forintban kifejezett nagyságát és terhét. Ez azt jelenti, hogy az árfolyam alakulása nemcsak a külkereskedelem vagy az infláció szempontjából fontos, hanem közvetlenül összefügg az államháztartás finanszírozásával is.

Az államadósságon belüli devizaarány a 2009-es 39 százalékról 2019-re fokozatosan 17 százalékos mélypontra csökkent, majd ezt követően ismét emelkedésnek indult, és 2024-re 29,8 százalékot ért el. 2025-ben az arány enyhén, 29,5 százalékra mérséklődött. Az emelkedéssel párhuzamosan a devizaadósság összege is jelentősen nőtt: a 2019-es 5 121 milliárd forintról 2025-re 17 810 milliárd forintra. Ennek hátterében részben az áll, hogy az ÁKK és a kormányzat az elmúlt években a külföldi, devizában denominált források felé fordult. Ugyanakkor a devizaadósság arányát továbbra is a 30 százalékos szint körül igyekeznek tartani, amely egyszerre tekinthető célnak és felső korlátnak.