A gyártók nem egy esetben kísérlik meg az általuk piacra dobott áru viszonteladási árát valamilyen módon befolyásolni (resale price maintenance, RPM). Ennek a legegyszerűbb esete, ha a gyártó, szállító előírja, hogy a kereskedő egy terméket milyen fix áron értékesítsen. A piaci szereplők azonban sokszor ennél sokkal szofisztikáltabb eszközökkel próbálják befolyásolni a termékeik árazását: minimum ár alkalmazása, minimum vagy fix margin szint előírása, ajánlott árak alkalmazása, amelyek betartása esetén jutalom, míg eltérés esetén szankció jár.

A versenyjogi előírások szerint minden ilyen korlátozás jogellenes, ha azáltal a beszállító korlátozni próbálja a kereskedő árképzési szabadságát. Egy-egy ilyen korlátozásnál ráadásul nem is szükséges, hogy a felek azt írásba, aláírt szerződésbe foglalják. A GVH megállapítja a jogsértést akkor is, ha az árrögzítés például e-mailben, SMS-ben vagy WhatsApp-on történik. A jogsértés megállapításához még az sem szükséges, hogy az árrögzítés valójában megvalósuljon, azt a beszállító megpróbálja kikényszeríteni.

Szintén irreleváns, hogy a felek milyen elnevezés használata mellett rögzítik az árakat. Attól, hogy egy árlistán „ajánlott árként” kerül megjelölésre az ár, még nem lesz jogszerű a gyakorlat, ha a kereskedő valójában nem dönthet szabadon az árról.

Folytatódik a hatósági szigor

Az RPM nem pusztán egy elméleti versenyjogi probléma. A GVH számos jogsértést tárt már fel, az elmúlt években is több alkalommal eljárt ilyen esetekben. Ráadásul a hatóság alig pár napja tájékoztatót tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy az RPM kifejezetten súlyos versenyjogi jogsértésnek minősül. Ennek oka, hogy az árrögzítés csökkenti a versenyt a kereskedők között, mesterségesen magasan tartja az árakat, melynek végső soron a fogyasztók látják kárát. A tájékoztató közzététele is jelzi, hogy az árrögzítést a GVH kiemelten kezeli, így a jövőben is várható, hogy újabb eljárásokat indít a jogsértések feltárása érdekében a GVH.