Nem vicc. Ha a harmadik szomszéd kellemetlenkedni akar a másodiknak, akkor csak annyit kell tennie, hogy fináncok segítségével rajtakapja, amikor az a pálinkájából megkínálja az első szomszédot. De adott esetben törvényt szeg az az asszony is, aki a nagymamája receptje szerint készült sajtot kínál megvételre az arra járónak, vagy ha az ura kipergette mézből süti meg a feléjük szokásos puszedlit.

A hasonló "bűnöket" elkövető gazdákat védte meg jó néhány európai uniós állam éppen az államtól, amikor rájött, túlságosan is általánosította a minőségbiztosítási szabályozást. Ezért aztán megalkották az ellenszabályozást.

Tradíciók talonban

Magyarország még csak a minőségbiztosítás mindenekfelett állapotnál tart. Pedig Kovács Ferenc országgyűlési képviselő már háromszor veselkedett neki annak, hogy nálunk is legyen szabályelkerülő szabályozás.

- Január elsején lép életbe a kormányrendelet - gyömöszöli egyetlen rövid mondatba jogalkotói érdemeinek közvetlen előzményét a Vas megyében élő országgyűlési képviselő.

Az új kereskedelmi törvényben az áll, hogy a kistermelői árutermelést és értékesítést is szabályozni kell. Ez annyit tesz, hogy a Kovács Ferenc által előkészített törvénytervezetet a minőségbiztosítási szabályozás helyi igények szerinti feloldásáról a kereskedelmi törvénnyel összhangban hatályossá kell tenni. Igaz, a jogalkotó elégségesnek találta a kormányrendeletet is a törvény helyett, ám ez a lényegen nem változtat: a kistelepülések javára kiskapuk nyithatók a minőségbiztosítás merev szabályrendszerén.

A tizenötök uniójában az előző évtized végére jutottak túl a saját maguk építette korlátok visszabontásán. Ezerszám maradtak volna munka és jövedelem nélkül a gazdálkodók, ha az abszolút általános és teljesen egységes minőségbiztosítási szabályok miatt a helyi tradíciókon alapuló termelésnek és értékesítésnek örökre hátat kellett volna fordítaniuk.

- Corki deklaráció a neve annak a tíz pontnak, amelyben az érdekeltek ösztönözték Brüsszelt, hogy teremtse meg a feltételeit a normális, értelmes falusi életnek - érvel Kovács Ferenc. "Kitekintője" persze "betekintő" is, utalás arra a kistelepülésre például, ahol ő maga is él. Sitkén is köztudott, a távoli múltból származó praktikákkal nagyszerű élelmek készülhetnének saját fogyasztásra, s persze a közeli sárvári szállodák vendégeinek vagy éppen a helyi piacon vásárlóknak.

Itthon és odaát

#page#

Itthon és odaát

- A tehenet tartó magyar gazda a szomszédjának sem adhatja el a kifejt tejet - magyarázza a Vas megyei képviselő.- Pedig a corki deklaráció olyan kiskapuk megnyitásához vezetett, amilyenen a belga, a francia gazda vidáman átmehet, eladhat és vásárolhat. Az unióban évek óta állami, illetve tartományi szintű szabályokat lehet alkothatni a helyi, hagyományőrző vállalkozások védelme, erősítése érdekében.

Törvénytervezetnek szánt beadványában Kovács képviselő az osztrák és a bajor őstermelők áruértékesítésének szabályozását vette alapul. Nyugati szomszédainknál eleve arra alapozták a törvényt, hogy a gazdálkodók ne kényszerüljenek a városokban boldogulni, megtalálják otthon is a számításukat, s például a megtermelt áruik helyi értékesítésére módjuk legyen. Az osztrákok 15 kilométeres körben, a bajorok 10 kilométeresben határozták meg a saját előállítású, a minőségbiztosítás általános szabályai alól felmentett termékek szabad piacát. A szó szerinti piacát, de akár a közös termékbemutatásnak és -értékesítésnek a lehetőségét is. A legáltalánosabb az, hogy közös boltot működtetnek, igaz, nem alkalmazott áll a pult mögött, hanem maguk a gazdák, egymást váltva.

- Szinte mindenütt olyan bemutatóterekkel lehet találkozni "odaát" - osztja meg a sógoroknál szerzett tapasztalatait a honatya -, ahol a tájegységnek, a falunak a jellegzetes élelmiszerei jelentik a látni- és a kóstolnivalót. Visszacsempészhetjük mi magyarok is a sokáig nálunk is létezett hagyományt, Burgenlandban a házakra kirakott jelekkel közlik az arra járókkal, hogy hol és mi kapható. A zöld fenyőág és a rajta lévő piros szalag azt közli, hogy ott vörös újbort árulnak. Ha meg szalmafüzér látható a portán, akkor tudható: ott óbort mérnek. Idehaza már el is felejtettük, hogy őseink milyen módon füstölték, szárították, fűszerezték a folyóból, tóból kifogott halat. "Odaát" alkalmazzák a régi eljárásokat saját maguk és vevőik legnagyobb örömére.

A régi, házi eljárások, kisipari módszerek megengedése valóban azt jelenti, hogy az e joggal élő uniós országokban eltérnek a minőségbiztosítási kötelezvényektől. De a tisztasági, biztonsági normák kötelezőek, ebben nincs pardon. Lehet szőlőt préselni a több száz éves eszközzel is, de kötelező figyelembe venni az egészségügyi normákat. A magyarországi szabályozás is erről szól majd, s nálunk is a jegyző adja ki, vagy vonja vissza az engedélyeket.