A korábbi huszonhárommal együtt negyvenöt cégnek van már engedélye az energiafelügyelettől arra, hogy villamos energiát forgalmazzon a szabadpiacon. S a villamosenergia-törvény által a szabadpiaci áramvásárlásra 2003. január elsejétől feljogosított nagyfogyasztók közül minden harmadik élt vagy él is júniusig a lehetőséggel.

– Jelenleg a magyar villamosenergia-piac kilenc százaléka nyitott – az elvi lehetőség harminc-harmincöt százalék –, s ez nyárra mintegy tizenegy százalék lehet. Ez nem rossz arány – értékeli Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára. – Hiszen a liberalizáció és a hozzá kapcsolódó reguláció nem öncél, hanem azt szolgálja, hogy a hazai vállalatok versenyképessége erősödjék azáltal, hogy kedvezőbb feltételekkel jutnak hozzá a tevékenységükhöz szükséges energiához. Ezért az első lépésben szabad áramvásárlásra feljogosított fogyasztók – tehát azok a cégek, amelyek 2002-ben 6,5 gigawattóra felett használtak fel villamos energiát – maguk dönthetik el, hogy maradnak-e, és ha igen, meddig a hatósági áras közüzemi beszerzésnél, vagy már most kilépnek a szabadpiacra.

Túlszabályozott, mégis hiányos

Míg kormányzati oldalról a szakmai vezetők a piacnyitás első lépéseit igen pozitívan értékelik, addig az áramszolgáltatók, áramkereskedők és a nagyfelhasználók a hiányosságokat, gondjaikat sorolják. Többek között azt, hogy a liberalizációs törvény és annak végrehajtási utasításai mintegy ezerötszáz oldalnyi joganyag, amibe ráadásul számos korlátozást építettek be, tehát a “szabadpiac” túlszabályozott – hangsúlyozza Pál László, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. vezérigazgatója. Szerinte alapvető tévedése a koncepciónak, hogy azzal számol: ha egy nagy szervezetet kettévágnak, akkor a két fele mindjárt versenyezni kezd egymással. (A piacnyitásra való felkészüléskor valamennyi villamosenergia-szolgáltatónak szervezetileg külön kellett választania a közüzemi szolgáltatást és az árammal való kereskedést – a szerk.) Nem fognak versenyezni, ám az együttműködésük nehézkessé válik.

A szabályozás legnagyobb hibája, hogy míg az uniós javaslatok bizonyos korlátozásokat alternatívaként fogalmaztak meg, a magyar jogalkotók – biztos, ami biztos – mindent belevettek a jogszabályokba. A magyar modell viszont teljesen egyedi abban, hogy kettős piacot hozott létre. Vagyis nemzetközi tapasztalatok nélkül próbáljuk ki, hogy a közüzemi áramszolgáltatás is fennmarad, és tőle elvileg teljesen függetlenül kell működnie a versenypiacnak. Elvileg, mert a gyakorlatban van mód keresztfinanszírozásra (lásd keretes cikkünket).

Fontos kérdések válasz nélkül

Azt Hatvani György is elismeri, hogy a törvényhez a végrehajtási rendeletek későn jelentek meg, hiszen volt olyan, amelyiket a piacnyitás napján, tehát január elsején kézbesítettek az érintetteknek. Pál László szerint ez azért komoly gond így utólag is, mert a konkrétumok ismerete nélkül nem lehetett konkrétumokkal felkészülni a nyitásra.

Ráadásul a hatalmas mennyiségű joganyag a legkényesebb kérdésekre végül mégsem adott választ; például arra, hogy mi legyen az erőművek és az áramszolgáltatók, illetve a nagyfogyasztók között még a piacnyitás előtt megkötött, de már idei teljesítésekre vonatkozó szerződésekkel. Erre a hivatalos válasz az, hogy magánjogi kérdésekbe nem lehet beleavatkozni, vagyis ha a két fél szerződést akar bontani az új körülmények miatt, a polgári törvénykönyv az irányadó.

De mi van akkor, ha az új körülmények miatt csak az egyik félnek lenne érdeke szerződést bontani – mondván, hogy olcsóbban venné meg máshonnan a szükséges áramot –, de a kapacitásának kihasználtságát féltő partner nem megy bele? Mert őt az új törvény – bár az előkészítésekor volt ilyen törekvés – arra sem kötelezi, hogy egyáltalán alkuba bocsátkozzék. A feljogosított nagyfogyasztót– a hazai termelés védelme érdekében – viszont arra igen, hogy energiaszükségletének az ötven százalékát továbbra is hazai energiaforrásból elégítse ki, és csak a fennmaradó ötven százalékot importálhatja. Miközben jelen pillanatban lényegesen olcsóbb az import villamos energia, mint a belföldön beszerezhető, ráadásul a hazai erőművek kapacitásának mintegy kilencvenöt százalékát az MVM Rt. előre, hosszú távra lekötötte.

EU-kényszer nélkül is fontos

Az Európai Unió parlamentje előtt van az a jogszabály, ami kötelezően előírja majd a tagországoknak, hogy 2004. július 1-jétől valamennyi nem háztartási fogyasztó számára lehetővé kell tenni a villamos energia szabadpiaci beszerzését, és legkésőbb 2007. július 1-jétől mindenki számára. Ebben azonban az is szerepel, hogy a piackonform energiaárak kialakítása mellett a rászoruló lakosságot a kormányok kompenzálhatják.

Az EU-direktíva módosítása szükségessé teszi a hazai szabályozás változtatását, függetlenül az említett hibáktól, ám ez alkalmat adhat a hibák korrigálására is.

– Magyarországnak az energiapiacot az EU-kényszer nélkül is meg kellett volna nyitnia – szögezi le Hatvani György –, hiszen a részleges piacnyitás után már ez a néhány hónap is igazolja, hogy kedvezően hat az árakra.

– A BorsodChem Rt. például, amelyik elsőként, február 1-jétől lépett ki a szabadpiacra, ezzel milliárdokat takarított meg – ezt már Strobl Alajos, a központi elosztó szerepét betöltő Mavir Rt. vezérigazgató-helyettese teszi hozzá –, csakúgy, mint az Ózdi Acélművek Kft., a Dunaferr, az Ajkai Timföldgyár, az Inotai Alumíniumkohó. A piacnyitás másik következménye azonban, hogy miközben az összes energiafelhasználás nem nőtt, az import igen; tehát a hazai erőművek leterheltsége csökkent. Ami többek között gondot okozott az úgynevezett minimumterhelés beszabályozásában; hiszen ha kisebb az erőmű kihasználtsága, mint amekkorára tervezték, akkor jelentős energiaveszteség keletkezik.

Hálózati feszültségek

Az energiapiacon januárban még nem történt semmi, hiszen az új hatósági árak, amelyekhez a szabadpiacon viszonyítani lehet, csak február elsején váltak ismertté. Februárban minimális mozgás volt tapasztalható. Márciusban lendültek be a nagyfogyasztók, az olcsó import felfedezésével.

Az import további növekedésének azonban a már említett törvényi korlát mellett egyes szakemberek szerint vannak fizikai korlátjai is. (Mások szerint nincs, hiszen tranzitország vagyunk.) A környező országokon keresztül ugyanis csak 500 megawattnyi szabad átviteli kapacitás áll rendelkezésre, holott a jogszabály adta lehetőségek kihasználásához legalább 700 megawattnyira lenne szükség. És a törvény szerint az importon belül – a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően – a közüzemi célú behozatal élvez elsőbbséget. Magyarország hálózata pedig már két éve rácsatlakozott a nyugat-európai országos hálózatokat összefogó UCTE-rendszerre, aminek a piaci szempontok mellett komoly ellátásbiztonsági előnye is van.

A témáról bővebben a Piac és Profit 2003. májusi számában!