Elsőként rögtön le kell szögeznünk: Magyarországon nagyon jó a jogszabályi környezet a kutatás-fejlesztés szempontjából. A társasági adó, az innovációs járulék és a szolidaritási adó egyaránt nyújt kedvezményeket a K+F-tevékenységet végző cégek számára. A probléma csak az, hogy a számtalan jogszabály egyike sem határozza meg kellő részletezettséggel, mit is értünk pontosan kutatás-fejlesztésen.
Szűkszavú jogszabályok
A számviteli törvény - amely mértékadónak tekinthető adózási szempontból - alig pár mondatban definiál, de a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról, valamint a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvények is csak néhány mondatos támogatást adnak a témával kapcsolatban. Sajnos, érdemben nem lehet belőlük kiindulni, mert túl laza a megfogalmazásuk. A számvitelről szóló törvényből annyi mindenesetre kiderül, hogy a kutatás-fejlesztésnek három válfaját különböztetjük meg: alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés.
A három variáns közül a cégek életében a kísérleti fejlesztés a leggyakoribb: ez kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munkát jelent, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése, illetve a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.
Hogy melyik iparágban mit lehet kutatás-fejlesztésként definiálni - és elszámolni -, arra nincs igazán kialakult gyakorlat - mondta el a Piac és Profitnak Veszprémi István, a Deloitte adószakértője. Maga a feladat intézményi szinten is meglehetősen bonyolult, hiszen a kutatás-fejlesztés pontos meghatározásához mérnöki tudásra lenne szükség, az elszámolás szabályai viszont a Pénzügyminisztériumban kristályosodnak ki. A szaktárca munkatársai azonban nem értenek ahhoz, hogy egy tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül-e, vagy sem. Nem is érthetnek, hiszen adott esetben igen bonyolult lehet eldönteni azt, hogy például egy szoftverfejlesztés kísérleti fejlesztésnek, netán alkalmazott kutatásnak számít-e, vagy egyszerű tudásimplementálásnak.
Homályos kutatások
Szerencsére ahhoz, hogy eldöntsük, mi minősül kutatás-fejlesztésnek, és mi nem, jó segédeszköz az OECD kiadásában megjelent - és 1966 óta már többször módosított - Frascati-kézikönyv. A könyv nemcsak abban nyújt segítséget, hogy leírja, mely iparágban milyen típusú kutatás-fejlesztések lehetségesek, hanem abban is tanácsot ad, hogy hogyan lehet az ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódó költségeket elszámolni.
A kézikönyvet lapozgatva meglepő eredményekre juthatunk. Hétköznapi emberek számára a kutatás-fejlesztés a legtöbbször laboratóriumi környezetet és gyanús folyadékokkal teli lombikokat jelent. Ezzel szemben a hétköznapokban a kutatás-fejlesztések spektruma ennél jóval szélesebb, hiszen K+F lehet egy pénzintézeti home banking szolgáltatás kifejlesztése vagy éppen biztosításmatematikai, hitelezési modellek létrehozása is.
Ahhoz azonban, hogy elkerüljük az adóhatóság beható vizsgálatait a kutatás-fejlesztési tevékenységünk körül, érdemes előzetesen megvizsgálni és elfogadtatni munkánkat az illetékes hatóságokkal. #page#Magyarországon általában nyert ügyünk van, ha tevékenységünket a Frascati-kézikönyv ajánlásai alapján szeretnénk elfogadtatni. A célnak leginkább megfelelő intézmény, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) nagyjából el is tudja dönteni egy tevékenységről, vajon az kutatás-fejlesztés, vagy sem. Ám az NKTH még mindig csak egy szakmai szervezet, az adóoptimalizálás végső "legitimálásához" az adóhivatal vagy a Pénzügyminisztérium fejbólintása szükséges.
A PM várhatóan csatlakozik az NKTH véleményéhez, és ennek alapján alakítja ki álláspontját. Vagyis a sorrend a következő: amennyiben egy vállalkozás a saját véleménye szerint a Frascati-kézikönyv által kutatás-fejlesztésnek minősülő tevékenységet végez, kérhet állásfoglalást az NKTH-tól. Ezzel felszerelkezve fordulhat a Pénzügyminisztérium illetékeseihez állásfoglalási kérelemért, illetve jövőben megvalósuló kutatás-fejlesztés esetén feltételes adómegállapítási kérelemért. A feltételes adómegállapítási kérelem tárgyában kiadott határozat már kötelezi az adóhatóságot.
Hiányzik a tudatosság
Sajnos, Magyarországon a kutatás-fejlesztés fogalma még nem ivódott be igazán a cégvezetők tudatába, ehhez nem eléggé felkészültek az adózók. Egy részükben fel sem merül, hogy amit végez, az kutatás-fejlesztés. Mások nem fektetnek energiát abba, hogy kiszámolják: hogyan lehet meghatározni szakszerűen, mennyi a kutatás-fejlesztés önköltsége, pedig ez minden elszámolás alapja. Persze konkrét kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó beszerzésnél, illetve a személyi jellegű költségeknél könnyű az elszámolás, általános költség esetében azonban nem egyszerű feladat meghatározni, milyen vetítési kulcsot kell alkalmazni, hogy szakszerűen elszámolható legyen a kutatás-fejlesztés. Ezzel szemben vannak cégek, amelyek olyan tevékenységeket próbálnak meg beterelni a kutatás-fejlesztés keretei közé - s ezáltal érvényesíteni az adókedvezményeket -, amelyek nem azok, mint például egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése vagy egy már meglévő tudás saját céges környezetre történő implementálása.
Ebben a témakörben tehát még abszolút az elején járunk egy hosszú folyamatnak, amely jelenleg ott tart, hogy néhány, e területen tapasztalt adótanácsadó cég megpróbálja propagálni a kutatás-fejlesztésben rejlő lehetőségeket, s az adott vállalkozással együtt megvizsgálni, nincs-e olyan tevékenység, amely után ilyen vagy olyan jogcímen kedvezményesen lehetne adózni. Tudatosan feltérképezni a jogszabályok adta lehetőségeket, majd ezek ismeretében rákészülni a folyamatokra, ténylegesen megtervezni, hogyan lehet csökkenteni a költségeket: ez egyelőre Magyarországon még nem létezik, bár egy-egy cég döntéshozóiban már megszületett a felismerés, és elindult valamiféle fejlődés.
Ugyanakkor nemcsak a jelenlegi tevékenységekhez fűződő adókedvezmények kihasználása lehet cél egy vállalat életében, hanem a jövőbeli döntési folyamatokban is szerepet kell kapniuk a K+F lehetőségeinek.
Teljes cikk a Piac és profit Magazin májusi számában
