Simor András - jelöltsége nyilvánossá tételének pillanataiban - kijelentette, nem lát okot az inflációs célkövetés rendszerének megváltoztatásra. Ebből ugyan még nem következik, hogy alkalmasint együtt szavazott volna a kilenc taggal, de abból már igen, hogy felfogása szerint a monetáris politika része az ország gazdaságpolitikájának. A kormánnyal való együttműködés szükségességét pontosan olyan hangsúlyosan említette Simor András, mint a nyilvánvaló evidenciát, a jegybanki függetlenséget és az árstabilitás elérését.
Miután a kormányzat a konvergencia program papírra vetése óta nem hagyott kétséget afelől, hogy legalább egy félévnyi időszak 2007-ben is emelkedő inflációt feltételez, így az inflációs várakozásokban nincs nem kalkulált körülmény, s nemigen indokolt "megelőző lépéseket" tenni. Simor András vélhetően annak tudja be a "beltagok" legutóbbi 25 bázispontos kamatemelési indítványát is, hogy a közhangulatot igyekeztek mintegy kiszolgálni. Hiszen a lakosság rögtön "lereagálja" jövedelempozíciói változását, a reálbér-csökkenésre pedig mostanában volt is, lesz is példa. A hivatalban lévő MNB elnök és az alelnökei mindenesetre a nem lassuló bérinflációt nevezték meg aktuális veszélyforrásnak, figyelmeztető jelnek nevezték a piaci szolgáltatások árának gyors emelkedését, s a tervezettnél nem gyorsabb kereslet-visszaesést. Mindeközben ismerté váltak a legfrissebb adatok is, melyek igazolják, valóban felgyorsult az infláció növekedési üteme. A fogyasztói árindex januárban az előző hónaphoz képest 1,2, az előző év januárjához képest 7,8%-kal emelkedett. Csakhogy a mértékek, arányok, mondhatni, kedvezőbben is alakultak, mint ahogyan azt elemzők korábban vélelmezték.
