A következő 20 évben (2024-et is bele értve) nagyjából 2 millió 600 ezer fő fogja átlépni a jelenlegi nyugdíjkorhatárt jelentő 65. életévet, amivel szemben legfeljebb 1 millió 900 ezer fő fog belépni a munkaerőpiacra (átlagosan 20 éves korukban). Így húsz év múlva legalább 700 ezer fővel lesz kevesebb a gazdaságilag aktív korú Magyarországon, ha a jelenlegi nyugdíjkorhatár lesz akkor is érvényben. Így a foglalkoztatás 530 ezer fővel csökken.

Az adott évben nyugdíjkort elérők és a pályakezdők száma az adott évben, 2024-2043 (ezer fő)

A kieső munkaerőt többféleképen is lehet ellensúlyozni: a külföldön élő, nagyrészt magasan képzett munkaerő hazavonzása, a nagy mennyiségű fizikai munkát igénylő ágazatok visszaszorítása (munkaerő így más, hatékonyabb területekre áramolhat), valamint a munkaerőtartalék további bevonása. A jelenlegi 300 ezer fős potenciális munkaerőtartalék további bevonása azonban erősen kérdéses: ebből a számból le kell vonni többek közt az egészségügyi vagy fizikai akadályok miatt munkaképteleneket, a már foglalkoztatott, de feketén dolgozókat. Így már csak egy szűk és nehezen elérhető réteg vonható be, amivel rövid távon nem nagyon növelhető a munkaerőpiacon tevékenykedők száma.

A csökkenő foglalkoztatás elvben mérsékli a keresettömeget is. A továbbiakban a 2023-as kereseteket vesszük alapul. A 2023-as adatok szerint harmincöt éves korig nő az átlagkereset, utána stagnál vagy kissé csökken. Ez a jövőben nem reális, ezért 35 éves kor felett már nem számolunk keresetcsökkenéssel (felmenő rendszerben). A KSH szerint az elmúlt 20 évben a reálbérnövekedés évi 3,1 százalék volt , így a következő húsz évre is ez alapján becslünk.