Az e-útdíjjal kapcsolatos elképzelésekről egyelőre az tudható, hogy 2013. július 1-jétől vezetnék be, nyolcezer kilométert kívánnak fizetőssé tenni, és évi 150 milliárd forint bevételt várnak tőle (legalább is a költségvetés jövő évi tervezetéből ez derül ki). A matricás rendszerből közel évi 50 milliárd forint folyt be eddig az államkasszába. Jelenleg a tehergépjárművek 1700 kilométernyi autópályán és autóúton kötelesek díjat fizetni, az e-útdíjat a jelek szerint még a több mint hatezer kilométer főúthálózaton is fizetni kellene.
A kormány eredeti szándékai szerint már ki kellett volna építeni az e-útdíjrendszer bevezetéséhez szükséges hálózatot, az első Széll-terv legalább is azzal számolt, hogy már 2011 nyarától így fizetnek majd az autósok.
Túlzott célkitűzés a 8000 kilométeres fizetős szakasz
Magyarországon a forgalom java része a gyorsforgalmi hálózaton generálódik, így a bevétel jelentős része is itt koncentrálódik, a Fair Transfer szerint a bevétel 80 százalékát adhatja az autópálya-használat, a közúthálózat pedig a 20 százalékát, miközben a költségeloszlás fordítva alakul. A tanulmány kitér arra is, hogy a gyorsforgalmi hálózaton a díjfizetők jelentős része, akár kétharmada külföldi, míg a közúthálózaton jellemzően a magyar fuvarozók fizetnének. Ez az aránytalanság azonban nem biztos, hogy jó - még ha elsőre úgy is tűnik, hogy a magyar fuvarozók így majd kevesebbet fizetnek.
A civilek szerint a 8000 kilométeres fizetős szakasz eleve eltúlzott célkitűzés. A tranzitforgalom 70-80 százaléka jelenleg is a fizetős, 1700 kilométeres útszakaszokon generálódik, így a többi útszakaszon csak a bevétel töredéke szedhető be.
A modellezés alapján az arányok úgy képzelhetők el, hogy ha 150 milliárdos bevétel-generálás reális, akkor ahhoz 120 milliárdot a gyorsforgalmi úthálózatból kellene beszedni, mert a közúthálózat csak 30 milliárd forintot tudna „kitermelni".
Az olcsóbb lehet a jobb megoldás
A forgalmi adatokból adódóan a kormány akkor járna jól, ha az olcsóbb rendszert építené ki, épp a gyorsforgalmi úthálózatot használó nagyobb forgalom miatt, a DSRC a közúti úthálózat figyelésére amúgy is alkalmatlanabb. Ez csak abban az esetben igaz, ha a kabinet ragaszkodik ahhoz, hogy 8000 kilométernyi úthálózatot vesz be az e-útdíjrendszerbe.
"A bevételi tervek akár reálisak is lehetnek, de egyelőre arra nincs válasz, hogy miért, mi alapján és hol lesz az új, 6300 kilométeres díjfizetős szakasz, mert ez gazdaságilag most megkérőjelezhető" - idézi a hvg.hu F. Szabó Emesét, a Fair Transfer - Civilek a fair útdíjért társaság szóvivőjét.
Ha az elvárt bevételből visszafelé számolunk, akkor a modellezések szerint a kilométerenkénti útdíj 50-75 forint között lehet. A fuvarozó szervezetek informálisan azonban már jelezték, 40 forint/km feletti útdíjat nem lehet kigazdálkodni - hívja fel a figyelmet a hvg.hu a tanulmány alapján.
A Fair Transfer szerint Csehországban a kilométer-arányos díj nagyjából feleakkora, ám az összbevétel mégis a duplája a szlováknak, ami intő jel a magyar kormánynak is, hogy a rendszer típusa és a kilométer díj megfelelő "belövése" milyen fontos is.
