"Valamennyi eddigi csomag és alibi program szakmailag lényegében megalapozatlan, a kitűzött célok elérésére alkalmatlan, többnyire erőszakos intézkedések alátámasztására, időhúzásra, a piacok rövid távú megnyugtatására, hitegetésre szolgált" - fogalmazott. Szerinte a kormány gazdaságpolitikája belpolitikai szándékoktól vezérelve, a hatalom megszilárdítása és korlátlan kiterjesztése érdekében rövid távú célokat szolgál, kerüli a népszerűtlen intézkedéseket, ezért halogatja az elkerülhetetlen reformokat. Ugyanakkor saját hatalmi bázisának megerősítése érdekében drasztikus jövedelemátcsoportosítást hajt végre a nagy jövedelemmel és vagyonnal rendelkező családok javára, a többi társadalmi csoport terhére, és kedvezményezi - Békesi László megfogalmazása szerint lényegében lekenyerezi - a hozzá közel álló vállalkozásokat. A kabinet próbál megfelelni a kikerülhetetlen nemzetközi kényszereknek, és kizárólag az államháztartás adott évre tervezett pénzforgalmi hiányának betartására koncentrál, továbbá az államadósság ködbe vesző csökkentését ígéri - tette hozzá a volt pénzügyminiszter.
Primitív elvonások
Mivel az államháztartási hiány betartását a kormány saját döntéseivel, például a 16 százalékos egykulcsos adóval veszélyezteti, az elvárt hiányt "nem szokványos" lépésekkel, valamint a központi költségvetési fejezetek tervezett és a költségvetési törvényben jóváhagyott előirányzatainak fűnyíróelv szerint végrehajtott csökkentésével állítja elő. A "nem szokványos" lépések Békesi László szerint primitív jövedelem- és tőkeelvonást jelentenek, közülük a válságadók diszkriminatívak, szelektív protekcionizmust valósítanak meg.
Előrevetítette: miután a Széll Kálmán Terv előreláthatólag nem képes megalapozni az állami kiadások és újraelosztás jelentős és fenntartható csökkenését, a szektorális különadók fenntartása hosszú távú lesz, ami fékezi a beruházásokat, az ország tőkevonzó és -megtartó képességét, a bankok hitelezési aktivitását, azaz rontja a versenyképességet, csökkenti a potenciális növekedés esélyeit. Szerinte a politikavezérelt jövedelem-újraelosztás a fiskális politika eszközeivel valósul meg, és a tervezett költségvetési megtakarítások tovább növelik a szakadékot a tehetős és a kiszolgáltatott családok, állampolgárok között.
Nem fenntartható
A magánnyugdíjpénztárak erőszakos államosítása aláássa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, hosszú távú finanszírozhatóságát - vélte a közgazdász. A meghirdetett programok vonzó céljai megalapozatlanok, a csodavárást táplálják a társadalomban - mutatott rá Békesi László. Hozzátette: mindezek miatt az államháztartás strukturális hiánya nem csökken, hanem nő.
Amit ma tudunk az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról, az nem felzárkózó, hanem stagnáló és/vagy leszakadó pályára állítja a magyar gazdaságot, azaz gyorsuló ütemben sodródunk Európa perifériája felé" - fogalmazott. A kormány gazdasági szabadságharcát, a szupranacionális intézményektől, az IMF-től, Világbanktól, sőt, az Európai Bizottságtól való függetlenedést Magyarország érdekeivel alapvetően ellentétesnek, önsorsrontó politikának nevezte. Szerinte a háború és a különutas politika csak veszteséget okoz.
"Az Orbán-rezsim nem akarja vállalni azt a felelős, következetes, de esetenként bizony népszerűtlen gazdaságpolitikát, amit megkövetelne a versenyképességi paktumhoz, valamint az euróövezethez való csatlakozás" - fogalmazott. Hozzátette: a szavazóbázis megőrzésének hiú reményében inkább azt vállalja a kormány, hogy lemondunk a közös valuta bevezetésének előnyeiről, a vele együtt járó stabilitásról, és eleve lemaradunk régiós versenytársainktól. Békesi László tanulmányában arról is írt, hogy álláspontja szerint elkerülhetetlen az egészségügyben a szabályozott lakossági hozzájárulás, a felsőoktatásban pedig az összehangolt tandíj-, ösztöndíj- és diákhitelrendszer működtetése. "A különböző aberrált ötletek, mint például a hamburgeradó bevezetése, az alkohol és dohánytermékek jövedéki adójának - időnként egyébként indokolt - növelése vagy a felsőoktatásban részt vevő hallgatók létszámának csökkentése nem pótolhatják a tartós megoldásokat" - fűzte hozzá.
Gyors halál vagy lassú kimerülés?
Békesi László szerint ha a kormány végrehajtja a tervezett intézkedéseit, sorsunkról nem mi magunk, hanem a világ fog dönteni. Két krízisváltozatot vázolt fel: ha a Széll Kálmán Terv kibontott, részletes szabályokat is tartalmazó változata nem győzi meg a piaci szereplőket, hogy a program egyensúlyjavító és adósságcsökkentő céljai reálisak, a nemzetközi erők "gyors halálra ítélik a renegát magyar gazdaságot és kormányt. A másik - fogalmazott - a lassú halál forgatókönyve szerint a nemzetközi közösség a természetes elgyengülés és fokozatos felszámolás útját választja, azaz kivárja, amíg kimerülnek a "nem szokványos" eszközök forrásai, tehát stagnálásra, vegetálásra ítéli az országot mindaddig, amíg a garantáltan bekövetkező gazdasági kényszerek hatására nem tér észhez, és nem változtat gyökeresen a politikáján.
A közgazdász szerint az első esetben azonnali krízismenedzselésre kell felkészülni, de ez nem várható sem a jelenlegi kormánytól, sem az ellenzéki pártoktól, hanem azt a civil szervezeteknek és az ország sorsa iránt nem közömbös szakmai műhelyeknek kell megoldaniuk. A másik esetben lehetőség és szükség lesz egy komplex, koherens gazdaságpolitikai program kidolgozására, amire az értelmiségnek és a legjobb szakembereknek fel kell készülniük.