Az előbbiről azt érdemes tudni, hogy az adatvédelmi szabályok jelenlegi értelmezése szerint csak az adósok lakcíméhez fűződik olyan jogos érdek, amely az adat kezelését lehetővé teszi, pedig az adósok elérése sokkal nagyobb arányban lehet telefonon, illetve elektronikus csatornákon sikeres. Ha a tértivevényes levél nem ér célba, más kommunikációs csatorna használatára alig van lehetőség, pedig az emberek már döntően elektronikusan, sőt a közösségi médián keresztül intézik az ügyeiket.

Ha viszont nincs sikeres kapcsolatfelvétel, marad a fizetési meghagyás és a végrehajtás. Pedig a követeléskezelés lényege az lenne, hogy az adóssal kapcsolatba lépjünk, korrekt módon tájékoztassuk a tartozás eredetéről, és az anyagi lehetőségeit figyelembevéve, kamatkedvezményt, részletfizetési lehetőséget biztosítva egy vállalható fizetési konstrukciót dolgozzunk ki a számára.

Bódizs Kornél szerint a csalások számát is minimalizálná, ha a követeléskezelők el tudnák érni és reálisan tájékoztatni tudnák az ügyfeleket. A jelenlegi helyzet ugyanis tökéletes táptalajt ad azoknak az önjelölt „adósmentő” vállalkozásoknak, akik az ügyfél információhiányával visszaélve, hamis ígéretekkel, célszerűtlen eljárásokkal, és esetenként hamis okmányok felhasználásával károsítják meg a már bajba jutott adósokat.

A MAKISZ elnöke egy további ellentmondásra is rávilágít a követeléskezelés költségeivel kapcsolatban. Mert amíg a jogi költségek elismertek és érvényesíthetők, addig a sokkal szerényebb tételt jelentő, a jogi eljáráson kívül felmerült követeléskezelési költségeket az MNB (aki a követeléskezelők fogyasztóvédelmi hatósága) rendkívül szűk körben ismeri el. Ez szintén a bírósági végrehajtások felé tolja azokat az ügyeket, amelyek enélkül is megoldhatók lennének. Ezért sokat egyszerűsítene a helyzeten egy költségátalány hatósági elismerése, amely akár szerényebb is lehet a ténylegesen felmerült költségeknél.