A kormányok gyors bukása mögött politikai és gazdasági okok egyaránt állnak. A politikai ok a parlament rendkívül töredezett szerkezete. Több, mint 10 párt van a francia Nemzetgyűlésben, melyek három nagy politikai tömböt alkotnak, így rendkívül nehéz koalíciót kötni.

A gazdasági ok pedig az, hogy az elmúlt évek fiskális expanzióját követően elkerülhetetlenné vált a költségvetési kiigazítás, csúnyábban fogalmazva a megszorítás. Például élénk vita van a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre való emeléséről. A 2008-2009-es válság óta Franciaország és Németország merőben más utat járt be, amit jól szemléltet a Bloomberg ábrája. Németország tankönyvi módon viselkedett, a válságok idején növelte az állami kiadásokat, növelve az eladósodottság mértékét, de a jó gazdasági időszakokban meghúzta a gyeplőt, így most 62 százalék a GDP-arányos államadósság, míg 2008-ban 65 százalék körül alakult. Ezzel szemben Franciaország a válságok alatt nagymértékben, jó időkben pedig kismértékben, de gyakorlatilag folyamatosan növelte eladósodottságát, így az már 114 százalékon áll a GDP arányában. Az ország egyedül csak a Covid után tudott némi kiigazítást végrehajtani.

Ha megnézzük a költségvetési hiány alakulását, akkor közelebbről láthatjuk a folyamatot. 2020-óta állandósulni látszik az 5 százalék fölötti költségvetési hiány, és amelyik kormány megpróbálja ezt lefaragni, az rövid időn belül megbukik. Az adósság növelésére épülő politika viszont nem tartható fent örökké.