Hogyan hat a jelenlegi nemzetközi környezet az exportőrökre és kereskedelmi hajlandóságukra? Erre a kérdésre kereste a választ az Allianz Trade, a világ vezető hitelbiztosítója, amely részletes kutatást végzett az Egyesült Államok, Kína, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Németország vállalatai körében. A felmérés két szakaszban, az Ukrajna elleni invázió előtt, illetve utána zajlott mintegy 3000 vállalat bevonásával.
A háború jelentősen visszavetette a globális gazdasági fellendülést
Az ukrajnai inváziót követően az Allianz Trade elemzői jelentősen csökkentették a globális GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzésüket: 2022-ben +3,3 százalékra, 2023-ban pedig +2,8 százalékra (a 2021-es +5,9 százalékhoz képest), ami -0,8, illetve -0,4 százalékpontos csökkenést jelent. A lassuló növekedés javarészt a romló üzleti bizalomnak és az ellátási láncokat érintő sokkhatásoknak, kisebb részben pedig a magasabb nyersanyagáraknak tudható be. A globális infláció is magasabbnak és makacsabbnak bizonyul (6 százalék 2022-ben, +1,9 százalékponttal magasabb, mint a korábban várt) a magasabb energiaárak és az ellátási lánc zavarok elhúzódása miatt.
„Bár az Ukrajna és Oroszország közötti béketárgyalások esélyt adnak a tűzszünetre, azonban nem zárható ki a további eszkaláció sem, ami még szigorúbb szankciókat és ellenszankciókat eredményezhet (többek között az energiaellátás terén). Egy ilyen kedvezőtlen forgatókönyv esetén a globális infláció idén 7 százalékra szökne, míg a növekedés +2,5 százalékra csökkenne, majd a világgazdaság 2023-ban recesszióba kerülne (-0,3 százalék)” - hangsúlyozza Ana Boata, az Allianz Trade globális gazdaságkutatási vezetője.
Az Allianz Trade előrejelzése szerint a világkereskedelem volumenének növekedése 2022-ben legalább 2 százalékponttal +4 százalékra mérséklődik. Az üzleti bizalmi és keresleti sokkok következtében 2022-ben 480 milliárd dollárnyi exportveszteség keletkezik Oroszországban és az eurózóna országaiban. A közel-keleti és latin-amerikai nyersanyagexportőrök azonban profitálhatnak a magasabb nyersanyagárakból és Európa orosz energiahordozóktól való függetlenedési szándékából. A kereskedelmi költségek tekintetében a tartósan magasabb olajárak a második negyedévben új rekordot dönthetnek a szállítási díjakban (+40 százalék az előző csúcshoz képest). Továbbá a Kínában kitört Covid-19 járványok és a „zéró Covid” politika meghosszabbítják az ellátási láncok problémáit, a szállítási időket.
Ha Oroszországot mint a globális és regionális értékláncok beszállítóját tekintjük, Kelet-Európa továbbra is a leginkább veszélyeztetett. A kapcsolatok teljes megszakadása azt jelentené, hogy az euróövezet négy legnagyobb gazdasága GDP-jének akár 0,4 százalékát és exportjának 1,1 százalékát elveszítené. Ha azt nézzük, hogy az Oroszországban előállított energia-, fém- és agrár-élelmiszeripari alapanyagok mekkora része játszik jelentős szerepet más országok termelésében (közvetlen és közvetett kereskedelmi kapcsolatokon keresztül), megállapítható, hogy Bulgária (a GDP közel 9 százaléka), Litvánia (a GDP több mint 5 százaléka) és Magyarország (a GDP több mint 2 százaléka) a leginkább kitett országok.
Az olajkészletek világszerte csökkennek, a finomítói kapacitások túlterheltek, és az alacsony kéntartalmú (könnyebben finomítható) nyersolajat szállító termelők, mint például Nigéria, nehezen tudnak nagyobb mennyiséget a piacra juttatni. A dízelszűkösség esetén a közúti közlekedési ágazat tovább zavarhatja a globális ellátási láncokat. A becsült készletek nagyjából három hónapra elegendők Franciaország, Spanyolország vagy Magyarország számára, de Németország és Olaszország esetében a tartalék csak két hónapra, az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok esetében pedig egy hónapra elég.
Pedig milyen jól indult minden!
A tavalyi év kivételes volt az exportőrök számára: a kutatásban résztvevők közül 10-ből 7 nyilatkozott úgy, hogy a vártnál nagyobb exportteljesítményt ért el. Az Egyesült Államokban és Németországban különösen erős volt a növekedés, ahol a vállalatok 75, illetve 76 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a vártnál nagyobb exportot ért el. Mindazonáltal az exportőröknek alkalmazkodniuk kellett az „új normálishoz” a kereskedelemben: a tartós járványügyi zárlatokhoz, a szállítási kapacitások szűkösségéhez.
Az ukrajnai invázió előtt úgy tűnt, hogy 2022 még több lehetőséget hoz a vállalatok számára, mint 2021: összességében a vállalatok 94 százaléka számított exportforgalmának növekedésére, a legoptimistábbak Franciaországban és Olaszországban voltak (97 százalék). A legtöbb exportőr azt tervezte, hogy 2022-ben új piacokra terjeszkedik (79 százalék), különösen a kínai és az amerikai cégek várták ezt (92 százalék, illetve 84 százalék).
Az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió és az Oroszország ellen bevezetett súlyos szankciók azonban új helyzetet teremtettek. „Nem meglepő módon az exportforgalmuk növekedésére számító válaszadók aránya 94 százalékról 78 százalékra csökkent (-16 százalékpont). Még ha Oroszország és Ukrajna nem is kulcsfontosságú végső piacok az európai exportőrök számára, a háborús helyzet közvetett hatásokon keresztül (ellátási láncok, nyersanyagok, energia) befolyásolja a globális kereskedelmet, ami a cégek exportlehetőségeire is kihat” - teszi hozzá Françoise Huang, az Allianz Trade vezető közgazdásza.
Az energiaárak hullámvasútra ültették a vállalatokat, aztán jött a háború…
A világgazdaság 2021-es „nagy újranyitása” igazi hullámvasút volt a vállalatok számára, mivel a globális ellátási lánc zavarai a szállítási költségeket és az energiaárakat rekordmagasságba repítették. A megkérdezett vállalatok szerint a 2021-es exportnövekedést befolyásoló öt legfontosabb kockázat a Covid-19 miatti kereslet bizonytalansága (40 százalék), a magas energiaárak (35 százalék), a munkaerőhiány és bérköltségek (35 százalék), a szállítási költségek (33 százalék) és a nyersanyaghiány (30 százalék) volt.
Az energiaárak már a háború kirobbanása előtt is messze a legnagyobb aggodalomra adtak okot: 72 százalék várta, hogy 2022-ben is kihívást jelentenek majd, és több mint egyharmaduk arra számított, hogy idén a tavalyinál még nagyobb kihívást jelentenek majd. Az ukrajnai invázió óta a magas energiaárak még nagyobb aggodalomra adnak okot az európai exportőrök számára.
Az európai válaszadók több mint fele számít arra, hogy a következő hat-tizenkét hónapban növekedni fog a nemfizetési kockázat
Az exportőrök nemfizetési kockázatnak való kitettsége az utóbbi időben megnőtt: a felmérés azt mutatja, hogy a nemfizetési problémák a cégek közel 60 százalékánál mérsékelt vagy jelentős hatással voltak az exporttevékenységre az elmúlt 12 hónapban. Továbbá, a 2021-es erőteljes gazdasági fellendülés, a sok vállalatnál tapasztalható készpénzfelhalmozás és a globális kereskedelem fellendülése ellenére a válaszadók fele nyilatkozott úgy, hogy a fizetési határidők 2021-ben meghosszabbodtak.
A nemfizetési kockázat 2022-ben is kiemelt probléma marad az exportőrök számára: az ukrajnai invázió előtt minden harmadik exportőr számított arra, hogy a fizetési határidők és a nemfizetési kockázat növekedni fog. Az invázió és annak világgazdaságra gyakorolt következményei láttán az európai válaszadók több mint fele számít arra, hogy a nemfizetési kockázat a következő hat-tizenkét hónapban növekedni fog. Hasonlóképpen, az európai exportőrök több mint 40 százaléka várja azt, hogy a háború miatt a fizetési határidők meghosszabbodnak.
Válaszreakció: az exportőrök a helyi termelést és az önfinanszírozást preferálják
A globalizáció végét előrevetítő jóslatok ellenére a Covid-19 válság nem indított el 2021-ben áttelepítési hullámot („reshoring”) a világban. A felmérésben részt vevő vállalatok többsége (79 százalék) azonban a hazai termelést részesíti előnyben. A kutatás arra is kereste a választ, hogy miként fogják a vállalatok finanszírozni működésüket 2022-ben. Az ukrajnai invázió előtt az exportőrök több mint fele (53 százalék) számára a készpénzforgalom volt a legfontosabb finanszírozási forrás, ezt követte a bankhitel (49 százalék) és a beszállítóktól kapott hitel (36 százalék). Az ukrajnai inváziót követően az európai exportőrök 44 százaléka mondta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb hangsúlyt helyez majd a nemzetközi kapcsolatai építésére, valószínűleg azért, hogy diverzifikálják a piacokat ahelyett, hogy csökkentenék exportjukat.
Állami támogatás: életmentőből vállalati morfium?
A felmérésből kiderült, hogy az exportáló vállalatok többsége (54 százalék) kapott valamilyen állami támogatást az elmúlt 12 hónapban, a legmagasabb arányban Kínában (70 százalék) és Olaszországban (60 százalék). A válaszadók kétharmada állította, hogy ez a támogatás részben segített vállalkozásának túlélni a válságot. A válaszadók körülbelül egynegyede számolt be arról, hogy ennek köszönhetően új termelési kapacitásokba is be tudott fektetni, és bővíteni tudta a beszállítói körét. Ötödük pedig azt állította, hogy csökkenteni tudta a beszállítókkal szembeni fizetési határidőket.
Hogyan támogathatják a kormányok a vállalatokat a továbbiakban? „Mivel Európában számos gazdaság küzd a szakképzett munkaerőhiánnyal, a francia cégek 44, a német cégek 45 és az olasz vállalatok 53 százaléka várja a kormányától, hogy fokozottan fordítson figyelmet a munkaerőképzésre és átképzésre. Ezen túlmenően nem meglepő, hogy néhány év enyhén protekcionista amerikai politika és egy évvel a Brexit után az amerikai és brit cégek közel fele azt szeretné, ha kormányuk új szabadkereskedelmi megállapodásokat kötne" - állítja Ana Boata, az Allianz Trade globális gazdaságkutatási vezetője.
Bár úgy tűnik, hogy a világjárvány legrosszabb időszaka már mögöttünk van, az európai exportőrök mintegy fele szerint további állami támogatás - több államilag garantált hitel és közvetlen támogatás formájában - segítené vállalkozásukat abban, hogy átvészeljék a háború hatásait. Valójában már a háború kitörése előtt is a megkérdezett cégek harmada számított arra, hogy 2022-ben állami támogatással fogja finanszírozni tevékenységét. Úgy tűnik, hogy a pénzügyi állami támogatás egyes cégek számára az „új normálissá” vált.
