A gabonaintervencióra tartósan berendezkedő gazdálkodók legkevesebb öngólt lőnek. Sokkal jobban tennék ők is, ha a logisztikára koncentrálnának. Az államnak töredék szerepe lehet abban, hogy a gazdaság szereplői - ehelyütt a termelők és az értéknövelő szállítás, tárolás cégei - egymásra találjanak és összehangolják tevékenységüket. Az egy évvel ezelőtt még az agrártárca második ember, jelenleg pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára, Szanyi Tibor több állami háttérintézménynek, illetve a raktározás könnyűszerkezetes építményeit előállító szakvállalatnak a képviselőivel a múlt évi betakarítás után, az idei mezőgazdasági munkák megkezdésének idején arra vállalkozott, hogy az agrárlogisztika szakmai kérdéseit a sajtó munkatársainak közreműködésével megüzenje a földeken gazdálkodóknak.

Az államtitkár fő állítása, hogy a gazdasági tárca az agrárgazdaság versenyképességének javításához igyekszik hozzájárulni. Az ugyan igaz, hogy a logisztika és az agrárlogisztika igen sok ponton különbözik egymástól, de az is tény, hogy némely szempontból azonosságok léteznek, a fejlesztéseket pedig célszerű komplex módon megoldani. Szanyi Tibor április 7-én tartott tájékoztatóján ki is fejtette, mit ért a komplex megközelítésen, azt - mondta -, hogy a harmadik évezred elején ideje integrálni az agráriumot a nemzetgazdaságba.

A logisztika annyit tesz, hogy az áru megáll - megállítják valahol - és történik vele valami: csomagolják, szétosztják, darabolják, egybe rakják, raktározzák. Az alapanyagra vetített hozzáadott érték Magyarországon másfélszeres, az Egyesült Államokban pedig ötszörös, azaz komoly haszonnal jár a fejlett logisztikai szolgáltatás. Ez a lényegi különbség az intervenció és a logisztika között, az előbbi ugyanis legfeljebb egy szükséglet, de nem része a gazdaság normális működésének. Miután ismét óvta az államtitkár a mezőgazdaság szereplőit az intervenció téves értelmezésétől és alkalmazási szándékától, leszögezte: nemzetközi törekvés az, hogy mindenütt csökkenjen, szűnjön meg az exporttámogatás. Az államnak is inkább abban kell szerepet vállalnia, hogy a második nemzeti fejlesztési tervben nagyobb súllyal szerepeltesse az agrárlogisztikát. Az állam szerepe ennél sokkal több általában sem lehet. A közpénzekből általában is a gazdasági források kicsiny százalékával vehet részt tevőlegesen az üzleti szféra feltételeinek javításából. Az agráriumban sem más a helyzet, a gabonapiac esetében sem az állam a tényleges ügyfél, csakúgy nem, mint az agrárlogisztika esetében. Összesen annyit tehet, hogy fórumot teremt a logisztikai szolgáltatások szereplőinek, illetve a mezőgazdasági termelőknek ahhoz, hogy egymásra találjanak.

A múlt évben termett rekord mennyiségű gabona elhelyezése, az állam valamivel több mint 4 millió tonnányi tárolókapacitásra pedig szerződéseket kötött. A termékértékesítésnek, az exportnak a szempontjai érvényesülhetnek, de a színvonalas logisztikai szolgáltatásoknak kis mértékben adottak csak a feltételei, a Duna partján is elsődlegesen csak a szemes termény tárolásához jók a lehetőségek, a feldolgozásnak már akadályai vannak.

Számolni kell azzal, hogy 1,5-2 millió tonna tárolására alkalmas új kapacitás elengedhetetlen szükséglete az országnak, a jelenleg tárolt 15-16 millió tonna gabonának elég nagy része nem megfelelő színvonalú építményekben várja az értékesítést. Az agrárlogisztika lényeges kérdése, hogy a sokszor egy bolyban legfeljebb 500 hektáron gabonát termesztő gazdálkodók milyen tárolási kapacitásban gondolkodhatnak. Pillanatnyilag ötezer avopos pályázatot számlálnak az országban, ebből 700 szól tárolókapacitás korszerűsítéséről. A kormányzat emellett egy 40 milliós fejlesztési program felett bábáskodik, ennek is a nagyobb léptékű tárolókapacitás és a feldolgozás az értelme.

A gazdasági tárca politikai államtitkára azt nem kérdőjelezi meg, hogy a magyar gabona versenyképességét nagy mértékben befolyásolja, hogy az országnak nincs tengeri kikötője. Ugyanakkor főleg a későbbiekben lehet hasznos, hogy a romániai Konstanca kikötőjében nagyobb mennyiségben lesz tárolási mód a magyar gabona részére. Már csak azért is, mert a hamarosan uniós taggá váló Románia kikötőjében PPP-konstrukcióban rohamtempójú fejlesztések valósulnak meg.

A közraktározás intézményének az előző kormányzati kurzus ugyan nem volt jó gazdája, de a gazdasági tárca sajtótájékoztatójának előadói azt mégsem gondolják, hogy a közraktárjegyen keresztül a likviditást nagy mértékben segítő pénzügyi konstrukció nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Tény, hogy pillanatnyilag 3 millió tonna gabona közraktározása folyik, s egymilliónyit a tulajdonosok már felajánlott  intervencióra.