Változatlan az önkéntes nyugdíjpénztár alapfilozófiája: az öregkor biztonsága, a nyugdíjba vonuláskor bekövetkező jövedelemcsökkenés áthidalása érdekében az egyén számára ajánlott és célszerű előtakarékoskodás. Az állam, a munkáltató a szociális biztonság megteremés érdekében továbbra is kész kedvezményekkel támogatni az egyén nyugdíj-előtakarékosságát.
Az elmúlt időszak változásai az önkéntes nyugdíjpénztárakat érdemben nem érintették, tehát a korábbi időszakban meglévő kedvezmények munkáltatói és dolgozói oldalon egyaránt továbbra is fennállnak. Ennek megfelelően mindazon érvek, amelyek az elmúlt időszakban a tagság számára fontossá, gazdaságilag kifizetődővé tették az önkéntes nyugdíjpénztári tagságot, továbbra is érvényesek.

A munkáltató tehát 2002-ben is a mindenkori minimálbér (2002-ben ez havi 50 000 Ft) mértékéig havonta adómentesen, költségként átvállalhatja a munkavállaló pénztári tagságának díját. A munkáltatók pénzügyi helyzetüktől függően eseti támogatást (adományt) adhatnak munkatársaiknak. A támogatásnak ez a formája a dolgozónak személyi jövedelemadó köteles, az adomány nem költség, de az összeggel a munkáltató pozitív adóalapja 20%-os mértékig csökkenthető.
Az adóévben jóváírt támogatói adomány és az egyéni tagdíjfizetés együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint erejéig (1958. január 1-je előtt születettek esetében 130 ezer forint) adóalap csökkentő tétel. A nyugdíj megállapításának évében vehető utoljára igénybe az emelt szintű kedvezmény. A nyugdíj mellett tovább dolgozók maximum 100 ezer Ft adókedvezményre tarthatnak igényt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a nyugdíjpénztári befizetéseket és a befizetések hozamát legkorábban a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve nyugdíjba vonuláskor, vagy 10 éves tagsági viszonyt követően lehet kivenni. Szintén fontos tudni, hogy a nyugdíjpénztári befektetés felvétele nem minden esetben adómentes. Csak a nyugdíjkorhatár elérésekor, valamint a nyugdíjba vonuláskor - a 67%-os rokkantnyugdíjazást kivéve - csak 3 éves tagdíjfizetés után lehet adómentesen kivenni az összeget.
Azok esetében, akik a 10 éves nyugdíjpénztári tagság leteltekor még nem mennek nyugdíjba, ill. nem érik el a nyugdíjkorhatárt, gazdaságilag célszerű folytatni a nyugdíjpénztári tagságot, egyrészt azért, hogy nyugdíjba vonuláskor nagyobb összeg legyen a számlájukon, másrészt pedig azért, hogy az összeget teljes mértékben adómentesen tudják felhasználni.
Ennek megértetése az elkövetkező két év feladata, mert 2004-től már lesznek olyan pénztártagok, akik rendelkezni fognak a 10 éves tagsági idővel, s ezt követően nagy lesz a kísértés a megtakarított összeg felvételére. A pénztártag rövid távú érdeke ellentétbe kerülhet saját, hosszú távú érdekével.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak már most is nagy számban nyújtanak szolgáltatást, azaz nyugdíjat folyósítanak. A folyósítás jelenleg elég egysíkú: a nyugdíjasok az egyéni számlájukon lévő összeget teljes egészében kiveszik. Célszerű lenne, és az öregkor biztonságához hozzájárulna, ha - az egyéni számlákon lévő összegek növekedésével párhuzamosan - különböző típusú járadékot igényelnének a pénztártagok. Így hosszabb időszakon keresztül nyújtana anyagi segítséget a pénztár, ezzel az eredeti célnak megfelelően a folyó kiadásokhoz járulna hozzá, nem pedig valamilyen egyszeri „beruházáshoz”. Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni számlán lévő összeg a pénztártagé, a járadék kifizetési módját bármikor módosíthatja, s haláleset bekövetkeztekor sem vész el a számlán lévő összeg, adó és illetékmentesen a pénztártag által korábban megjelölt kedvezményezetté, vagy az örökösöké lesz. Másik oldalról a pénztár az egyéni számla megtartásához, az öregkor biztonságához azzal tud hozzájárulni, hogy a befizetések reálértékét megőrzi, illetve a banki kamatokkal versenyképes hozamot ér el. Így a pénztártagnak érdeke, hogy a befektetési lehetőségek közül a pénztárt válassza.

A magánnyugdíjpénztári tagsággal kapcsolatosan a parlament által elfogadott jogszabályok jelentős módosulást tartalmaznak. Alapirányukban gyengítik a magánnyugdíjpénztárak pozícióját, elősegítik, ösztönzik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez történő teljes visszatérést, illetve ennek választását.

A változások egyik része azzal kapcsolatos, hogy megszűnt az eddig fennálló, a normajáradékra vonatkozó állami garancia. Ez a garancia eddig is csak arra a vészhelyzetre szólt, amikor a pénztár maga nem tud legalább a TB nyugdíj 25%-ának megfelelő nyugdíjat biztosítani a pénztártagnak. Ennek a valószínűsége az eddigi pénztári hozamok alapján minimális. Csak a normajáradékkal összefüggő garanciák szűntek meg, az összes többi helytállási kötelezettség változatlan, így továbbra is fennmarad a pénztártag pénztárral szembeni követelésének állami garanciája.
A normajáradék megszűnése egyik oldalról valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy az állam nem akarja (nem tudja) vállalni a pénztári vagyon befektetéséből adódó tőke- és pénzpiaci kockázatot. (Felfogható úgy is, hogy a magánpénztáraknak eddig nyújtott jelentős kedvezmény megszűnt, mert másként nem volt logikus más tőkepiaci döntéseinek kedvezőtlen követelményeiért helytállni.) A változtatás felértékeli a pénztárválasztást, most lesz igazán fontos a pénztárak között meglévő különbségek, mert az állam nem egészíti ki a nyugdíjat, tehát a pénztárak eltérő befektetési politikájának, eltérő mértékű működési célú levonásnak következményei sokkal közvetlenebbül megjelenek.
A normajáradék megszűnésének másik oka azzal kapcsolatos, hogy az eredetileg tervezettel ellentétben a magánnyugdíjpénztári hozzájárulás a bér 6%-ról nem növekedett 8%-ra, s valószínűleg már nem fog emelkedni. A TB-be ennek megfelelően az eredetileg számítottnál nagyobb befizetés kerül, viszont a TB nyugdíjkötelezettsége nem növekedett. (A magánnyugdíjpénztári tagok a TB által hasonló paraméterekkel rendelkező nem nyugdíjpénztári tagok nyugdíjának 75%-át kapják a TB-től nyugdíjként, s ez az arány a nagyobb befizetés ellenére változatlan maradt) Ez a magánnyugdíjpénztárakhoz csatlakozott idősebb pénztártagok számára jelent igazán problémát, mert az eredetileg számított minimum 15 év felhalmozási idő a kisebb befizetés miatt megnövekedett. Egyes számítások szerint az 1957-58 előtt születetteknek célszerű újra gondolniuk 1998-99-es döntésüket. Ennek során viszont indokolt figyelembe venni azt is, hogy a vállalt és befizetett tagdíj-kiegészítés (a bér 6%-át egyéni döntés alapján ki lehet egészíteni 10%-ig) a TB-be való visszalépéskor a jelenlegi szabályozás szerint elvész, más részt a nyugdíjpénztári befizetés szemben a TB-vel örökölhető.
A változások másik jelentős része azzal kapcsolatos, hogy a pályakezdőknek nem kell kötelezően belépniük egy magánnyugdíjpénztába, azaz a nyugdíjbiztosítás szempontjából akár teljes mértékben a társadalombiztosítás keretében is maradhatnak. A pályakezdők a munkába állást követő 15 napon belül írásban tett belépési nyilatkozat megtételével, s ennek a pénztárhoz történő eljuttatásával, illetve a munkáltató értesítésével választhatnak magánnyugdíjpénztárat. A pénztárat nem választók, - az eddigiekkel ellentétben - nem a lakóhely szerint illetékes területi magánnyugdíjpénztárba kerülnek, hanem nyugdíjbiztosítás szempontjából is teljes mértékben a TB-be. Ehhez azonban a pályakezdőnek megfelelő nyilatkozatot kell tenni, és ezt a foglalkoztatónak meg kell küldenie a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek. Újdonság az is, hogy a pályakezdő az előzőekben jelzett döntését a pályakezdés évét követő év december 31-ig módosíthatja, s a módosítást bármelyik irányban meg lehet tenni, tehát aki pénztárt választott az visszaléphet a TB-be, illetve aki nem választott pénztárat az pótlólag megteheti. (ez utóbbi esetében még arról nem jelent meg rendelkezés, hogy az addig befizetett 6 %-ot – hozamával együtt - a TB átutalná a magánpénztárba, ahogy az szigorúan elő van írva fordított esetben)
A magánnyugdíjpénztárt önként (nem pályakezdőként) választók 2002. december 31-ig visszaléphetnek a TB-be. Ezt a döntési lehetőséget a mostani törvény-módosítás a pályakezdőként – kötelezően – belépettek számára is megadta 2002. végéig.

A pénztári rendszerben maradni, vagy visszalépni a TB-be kérdésre nem lehet mindenki számára egységes választ adni. Egyrészről nem vitás a magánnyugdíjpénztárak előnye továbbra is fennáll abban, hogy a nyugdíjpénztárak sokkal korszerűbb nyilvántartási rendszerrel rendelkeznek, és a nyugdíjpénztári befizetésekből vélhetően a nyugdíj eredetileg tervezett 25 %-nál akár magasabb részt is tud biztosítani a magánnyugdíjpénztár. A pénztárak egyértelmű előnye, hogy a nyugdíjpénztári befizetések örökölhetők és a tagok eltérő élethelyzetének jobban megfelelő, előnyösebb járadék-formákat tud biztosítani. Más részről az is tény, hogy az előzőekben jelzett három előny csak a fiatalabb, a hosszú felhalmozási idővel rendelkezők esetében áll fenn. A nyugdíjazáshoz közelebb lévők számára elképzelhető, hogy a nyugdíj összege valamivel kevesebb lenne, de az örökölhetőség és sokszínű járadék lehetőség még ekkor is a nyugdíjpénztár felé billentheti a mérleget. A döntéshez mindenképp alapos, mindenre kiterjedő számítást indokolt végezni. Erre szolgáló szoftverek jelenleg még nem érhetők el, de biztos, hogy ilyenek a döntés megalapozása érdekében készülni fognak. Persze a szoftvertől csak segítséget kaphatunk, de sok kérdésre mindenkinek magának kell választ adni, mert a nyugdíjpénztárba lépés, maradás gazdaságossága csak egyik oldalon számítható egyértelmű paraméterrel. (a nyugdíjig hány év van hátra) a többi becslés, feltételezés. Mindenek előtt ez vonatkozik a reálhozamra, ebben érdemben csak a nemzetközi tapasztalatok, adatok nyújthatnak érdemi támpontot. Mindezzel együtt, az javasolható, hogy a végleges döntéssel célszerű 2002. decemberéig várni, már csak azért is, mert ez nem jár semmilyen negatívummal a pénztártagra nézve.

A változások harmadik, és nem kevésbé fontos köre a pénztártagot közvetlenül nem érintik, de a pénztárak biztonsága, illetve szabályozottsága szempontjából fontos változásokat tartalmaznak.
A változások eredményeként erősödik, egyértelműbbé válik a nyugdíjpénztárakat felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogköre. A változások következtében a Felügyelet a pénztárak összes szolgáltatóját ellenőrizheti. (A PSZÁF egyéb jogosítványi alapján eddig is ellenőrizhette a pénztárak letétkezelőit, vagyonkezelőit, számlavezetőit és járadékszolgáltatást végző biztosítókat. Ez a jogosítvány most kiterjed azokra a nem pénzügyi szervezetekre is, amelyek a pénztárak részére pld. könyvelési, tagszervezési szolgáltatást végeznek.) A jogosítvány erősödét mutatja az is, hogy a felügyeleti bírsággal sújthatók köre a pénztár, a pénztár igazgatótanácsi és ellenőrző bizottsági tagjai mellet kibővül az ügyvezetővel és helyettesével, valamint a nyugdíjpénztár szolgáltatóival. A felügyeleti intézkedés alkalmazhatóságának időtartama meghosszabbodik a mulasztást, a jogszabálysértést követő öt évre.
A biztonságot erősíti az, hogy a kedvezőtlen tapasztalatokból okulva, a tevékenységi engedély jogerőre emelkedése előtt az önkéntes pénztár tagdíjat nem fogadhat, új tagokat nem vehet fel. Az esetlegesen szükségessé váló felfüggesztés időtartama alatt az önkéntes és a magánnyugdíjpénztár egyaránt nem vehet fel új tagokat, tagdíjat nem fogadhat. A pénztárak összeolvadásnak felügyeleti ellenőrzésének jelentőségét növeli, hogy a beolvadó pénztár bírósági törlése, csak a kötelező felügyeleti ellenőrzést követően történhet.
A nyugdíjpénztári befektetések ellenőrzésében nagyon jelentősen bővül a felügyelet ellenőrzési lehetősége azzal, hogy a nagy önkéntes és az összes magán pénztár letétkezelője 2002. július 1-től naponta köteles a pénztárak nettó eszközértékét meghatározni, s ennek eredményét közölni a felügyelettel. A tájékoztatás nemcsak egy számot jelent, hanem kiterjed a befektetett értékpapír-portfolió minden elemére, így a felügyelet minden tranzakcióról egy napon belül tájékoztatást kap. A többlet információ a pénztárak anyagi terheit növeli, illetve közvetlenül mérsékli a hozamot, de a biztonság növelése ezt megköveteli. Másrészről a napi nettó eszközérték számítás megteremti az elvi lehetőségét a szolgáltatást igénybe vevő (nyugdíjba vonuló) pénztártagokkal való gyors (nemcsak lezárt negyedévet követő) elszámolásnak.

Általában elmondható, hogy a pénztárak befektetési szabályainak változásával növekedett a pénztárak önállósága és felelőssége. A portfolió osztályokra bontás és az ehhez tartozó limitek megszűntek. A befektetési formák a repoval, illetve swappal bővültek. Kötvényeknél általánossá vált a nyilvánosság megkövetelése, azaz mostantól kezdve a pénztárak zártkörű kötvényeket – állampapírok kivételével – nem vehetnek. Ez a módosítás különösen a zártkörű jelzáloglevelek eddigi vételi lehetőségét szűnteti meg. Részvények esetében a szabályozás lehetővé tette, hogy a pénztárak nyilvános kibocsátásnál jegyezzenek piacra nem bevezetett részvényeket is akkor, ha a részvényeket fél éven belül bevezetik a tőzsdére, vagy valamely elismert értékpapír piacra. A részvény vételt a szabályozás abban az esetben is lehetővé teszi, ha 2 befektetési szolgáltató vételi árfolyam megjelölésével vételi kötelezettséget vállal. Mindez persze csak lehetőség, mert valószínűleg a pénztárak megmaradnak a leglikvidebb tőzsdei részvényeknél, ami a Budapesti Értéktőzsde esetén közel egy kézen megszámolható.
A jogszabály módosítás a külföldi és a belföldi befektetési lehetőségeket – az ingatlant leszámítva – egységesen szabályozza, tehát amilyen típusú értékpapírt a pénztár vehet a hazai kínálatból, azt megteheti a külföldi kibocsátásúakkal kapcsolatban is. (Természetesen a külföldi papírok összes súlya a befektetések 30%-ában maximálva van.)
A követelmények növekedésére, az egyre gyarapodó pénztári vagyon kezelésének fontosságára utal az is, hogy a pénztárak vezető állású alkalmazottaira vonatkozó szakképesítési előírások mellett, új követelmény az, hogy a pénztár igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának elnöke csak felsőfokú végzettségű személy lehet.

A módosítások a pénztártagok jobb eligazodását is elősegítik. Ilyennek minősíthető mindenek előtt az, hogy csak a kormányrendelet által meghatározott módon kiszámolt pénztári hozamot lehet publikálni. (Ezt korábban is kiszámították a pénztárak, csak nem mindig ezt publikálták, ezért válik most összehasonlíthatóvá a különböző pénztárak hozama). Fontos tájékozódási pontot nyújt a befektetett eszközökre jellemző referencia index közlése, ami a konkrét hozamot összemérhetővé teszi az általános piaci helyzettel, s egyértelműen megmutatja a pénztári vagyonkezelés hatékonyságát.

A magánnyugdíjpénztárban bekövetkező két döntő változás (normajáradék állami garanciájának, valamint a pályakezdők kötelező belépésének megszűnése) megteremti a két pénztári ág egységesebb szabályozásának elvi és gyakorlati alapját. Már a mostani jogszabályi változások is ebbe az irányba mutatnak, hiszen az újonnan szabályozásra kerülő kérdések lényegében azonos megfogalmazást tartalmaznak a két nyugdíjpénztári ágra. Másrészt a változtatásokkal az önkéntes pénztárak szabályozása több esetben átvette a magán pénztári előírásokat: pld. az üzleti- és pénztártitokra vonatkozó részt, az IT-EB mandátumát az önkéntes pénztárban is öt évben maximálta, a személyre kiszabott felügyeleti bírságot az önkéntes pénztár sem vállalhatja át stb.
Természetesen ebben az irányban még további lépések tehetők, hiszen nehezen indokolható a befektetési szabályok eltérő mértékei (pld: a magán ág közvetlenül nem fektethet be ingatlanba, részvények aránya kisebb lehet, mint az önkéntes ágé, a 2002. december 31-én tulajdonában lévő nem nyilvános értékpapírjait a magánpénztár köteles eladni, míg az önkéntes ágnál ilyen megkötés nincs. Más oldalról az önkéntes ág nagyobb kockázatot vállalhat a swap ügyletekkel, a vagyonkezelő saját tőkéjére nézve szigorúbbak a követelmények a magánnyugdíjpénztári vagyonkezelés esetén, mint az önkéntes ágnál.) A felügyeleti bírság pénztári áganként eltérő maximuma sem szükségszerű. Belátható időn belül – az egységes tőkepiaci törvényhez hasonlóan - a pénztárak is akár egy törvénnyel szabályozhatók lehetnek.
Lehoczky László

Két és fél pillérMi lesz veled, nyugdíjrendszer?