A február 24-én elindított putyini háború valóban fellökte az energiaárakat, de nem a keresletnövekedés miatt, hanem azért, mert a tőzsdék teljesen hagyományos eljárásaiknak megfelelően beárazták a kockázatokat. Aztán a szankciók ismét áremelkedést okoztak, de megint csak nem a keresletnövekedés miatt, hanem ezt a lépést egy újabb kockázatként értékelték a tőzsdei szereplők. Immár ez is beárazva, így az európai ár szempontjából irányadónak számító TTF holland tőzsdén a 350 eurós szankciós csúcsot követően most megawattóránként 200 euró körül kapható a földgáz, pontosabban inkább alatta. Na ez a szankciócsúcs utáni lejtmenet mutatja igazán a keresleti-kínálati viszonyokat. A jelenlegi alacsony kereslet gyakorlatilag kifilézte, pontosabban majdnem megfelezte a szankciós kockázati felárat. 100 euró körülről indultunk az EU stoppok előtt, felmentünk 350-ig és most úgy 180-200 euró között mozgunk, vagyis majdnem ott, mint a háború kezdetén szankciós kockázati felár nélkül.
Most már mindenki csak a piacot figyeli. Nő-e a kereslet, vagy csökken, teszik fel nap, mint nap a szokásos hamleti kérdést a börzéken. Ha pedig valaki folyamatosan figyeli az árakat, akkor jelenleg hihetetlen volatilitást lát. Úgy mozognak a napi grafikonok, mintha rázná őket az áram. Az iparágak egyik része most mindent megtesz azért, hogy feltápászkodjon, ugyanakkor a másik rész pedig kénytelenségből kapitulál, itt főleg az energiaigényes termékeket előállítókról van szó. A műtrágyagyárak sora egyszerűen leállt, ahogy a fémipar egy részében is ezt látjuk. Ezt Magyarországon is tapasztalhatjuk például a péti Nitrogénművek esetében.
