Az eltérés nagyjából átlagosan 15 százalékot tesz ki a 27 tagországban. Nem mérik azonos mércével a férfiakat és a nőket akkor sem, ha egy-egy fontosabb pozíció betöltéséről van szó: a vállalatvezetők 32 százaléka nő, 10 százalékot tesz ki az igazgatósági tagok aránya, és mindössze 3 százalékra tehető a női irányítás a jelentősebb nagyvállalatoknál.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elemzése is kiemeli: miközben világszerte emelkedik a női munkavállalók száma növekszik körükben a munkanélküliség is. A férfiak és nők között nemcsak a béreket és a státuszt tekintve vannak nagy különbségek, hanem a foglalkoztatási ágazatot és a képzettséget tekintve is. Ezért van az, hogy a munkavállalók körében tapasztalt szegénység inkább a nőket sújtja.

Az ILO szerint 2006-ban a világ 2,9 milliárd munkavállalójának 40 százaléka, azaz 1,2 milliárd volt nő, és ez a foglalkoztatásban álló nők számának 17,4 százalékos növekedését jelenti 1996 óta. Ugyanakkor, az ILO jelentés szerint világszerte 81,8 millió nő volt munkanélküli, ami 22,7 százalékos emelkedést jelent az elmúlt 10 év során.

A női foglalkoztatás globális irányzatairól szóló korábbi jelentés (2004) becslései szerint a világ dolgozó szegényeinek 60 százalékát a nők teszik ki. A dolgozó szegények azok az emberek, akik bár dolgoznak, nem keresnek annyit, hogy képesek legyenek magukat és családjaikat a napi 1 dollár/fő jövedelmi szint fölé emelni. A jelenlegi ILO tanulmány szerint "nincs okunk azt hinni, hogy ez a helyzet a közelmúltban változott, illetve, hogy a közeljövőben változni fog."

Az ILO becslései szerint 2006-ban a nők még mindig nagyobb valószínűséggel voltak munkanélküliek világszerte, mint a férfiak: míg a női munkanélküliségi ráta 6,6 százalék volt, a férfiak körében 6,1 százalékot tett ki. A jelentés azt is kimutatja, hogy ma a foglalkoztatott nők teljes számához viszonyítva több nő (47,9 százalék) rendelkezik bérrel és fizetéssel járó munkával, mint 10 évvel ezelőtt (42,9 százalék).