Emelkedett a házasságkötések és a születések száma, ugyanakkor lényegesen kevesebben haltak meg, mint egy évvel korábban. Csökkent a válások és a művi vetélések száma, lassult a népességcsökkenés üteme. Kedvezőtlen jelenség volt viszont a csecsemőhalálozás évek óta tartó javuló irányzatának megtorpanása, az egy éven aluli meghaltak arányának csaknem 10 százalékos emelkedése. Az adatok szerint 2000-ben 48 110 pár kötött házasságot, 97 597 gyermek született és 135 601 fő halt meg. 23 987 házasságot bontottak fel a bíróságok, 59 249 terhesség-megszakítás történt és 900 gyermek halt meg egyéves kora előtt.
A népesség száma a 2001. február 1-jei népszámlálás előzetes adata alapján – a nemzetközi vándorlás egyenlegét is figyelembe véve – 10 197 119 fő volt.
2001 első hét hónapjában kevesebben kötöttek házasságot, de valamivel több gyermek született, mint az elmúlt év azonos időszakában. A halálozások csökkenésével egyidejűleg mérséklődött a népességfogyás üteme.

Házasságkötések, válások
2000-ben némileg megélénkült a házasodási kedv. Különösen a tavaszi hónapokban és a nyárutón kötöttek többen házasságot, mint egy évvel korábban. 2 645-tel emelkedett a házasságkötések száma, ami 5,8 százalékos növekedést jelent az 1999. évhez képest. A házassági mozgalom egyenetlenül alakult életkor szerint: egyre későbbi életkorra tolódik a házasságkötés, emelkedik a házasulók átlagos életkora.
Az emelkedő házasságkötések és a csökkenő válások nem tudták érdemben befolyásolni a házasságok mérlegét. Változatlanul jóval több házasság szűnik meg özvegyülés és válás által, mint amennyi létrejön. 2000-ben 79 685 házasság szűnt meg és csak 48 110 új keletkezett.

Születések, terhességmegszakítások
Az elmúlt évben kedvezően változott a születések száma is. Az 1990-es évek során a születések évenkénti száma közel 30 ezerrel csökkent, 1998-ban a kritikusnak mondott 100 ezer alá esett, 1999-ben pedig már nem érte el a 95 ezret sem. Erről a mélypontról történt elmozdulás. 2000-ben 2 952 gyermekkel született több, mint egy évvel korábban. Az emelkedés meglehetősen egyenetlen a szülő nők korcsoportja szerint. Főleg a szülőképes kor „idősebb” korosztályainál nőtt a szülési kedv, a 30–39 évesek csoportjában csaknem 10 százalékos volt az emelkedés. Az anya iskolai végzettsége szerint is eltérő a születések gyakoriságának változása: az egyetemi, főiskolai végzettségű nőknél a születések számának emelkedése csaknem 10 százalék, a nyolc általánost végzett anyák szülései viszont 2 százalékkal csökkentek. Családi állapot szerint főleg a nem házas nők szülései növekedtek, ennek eredményeként 29 százalékra emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya.
A 2000. évi termékenységi szint mellett 100 nő 133 gyermeket hozna világra élete folyamán. Ez valamivel több, mint az 1999. évi 129 gyermek 100 nőre számítva, de még így is messze elmarad az egyszerű reprodukciós szinttől. Az ilyen termékenység mellett felnövekvő gyermekgenerációk létszáma még mindig 38 százalékkal kevesebb az anyai nemzedékek létszámánál.
A születésszám emelkedése mellett több mint 10 százalékkal csökkent a terhesség-megszakítások száma. A 2000. évi 59,2 ezer művi vetélés még mindig nagyon magas, de 6 732 ezer műtéttel kevesebb, mint egy évvel korábban.

Halálozások
A főbb népmozgalmi események közül a halálozások trendje a legbizonytalanabb, emelkedések és visszaesések egyaránt megfigyelhetők az 1990-es évek folyamán. Az 1993. évi több mint 150 ezer fős halálozás hosszú évtizedek óta rekord magasságúnak számított, ezt követően azonban tendenciáját tekintve lassú csökkenés tapasztalható. A 2000. évi 135,6 ezer fős halálozás húsz év óta a legalacsonyabb, 5,6 százalékkal, vagyis 7,6 ezer fővel haltak meg kevesebben, mint egy évvel korábban. Az elmúlt évi teljes halálozáscsökkenés több mint fele két hónap alatt, novemberben és decemberben következett be. A halálozás struktúrájában figyelmet érdemel, hogy a férfiak halandósága nagyobb mértékben javult, mint a nőké. A halandóság mérséklődése a férfiaknál 35 éves kortól kezdve valamennyi korcsoportban bekövetkezett. Az elmúlt évben valamennyi jelentősebb halálok következtében kevesebben haltak meg, mint egy évvel korábban, de a legnagyobb mértékben a szívbetegségek okozta halálozás csökkent. A vezető haláloki csoportok közül a daganatok 4,3, a keringési rendszer betegségei 41,3, a légzőrendszer betegségei 10,1, az emésztőrendszer betegségei 2,2, az erőszakos halálozások 7,1 százezrelékkel mérséklődtek 1999. évhez képest.
Egyetlen korosztályban, az újszülötteknél nem csökkent a halandóság, annak ellenére, hogy 1991 óta csecsemőkorban minden évben kevesebben haltak meg, mint az azt megelőző évben. Az egy éven alul meghalt csecsemőknél is feltűnő a leánygyermekek halandóságának romlása. Ezer újszülött leánygyermek közül 16 százalékkal haltak meg többen, mint egy évvel korábban, míg a fiúknál 8 százalékos volt a halandóság emelkedésének mértéke.

Természetes szaporodás
A születésszám emelkedése és a halálozások csökkenése lényegesen mérsékelte a népességcsökkenés ütemét. Az elmúlt évben 38 ezer fővel többen haltak meg, mint amennyien születtek. E népességfogyás még mindig jelentős, de 10 ezer fővel (22 százalékkal) alacsonyabb, mint az előző évi népességcsökkenés. A magas népességfogyás mérséklődése önmagában kedvező jelenség, de nem jelenti azt, hogy belátható időn belül a népességszám apadása megállítható lenne.
A halálozások száma az ország valamennyi fontosabb területi egységénél meghaladja a születések számát. Az ennek eredőjeként kialakuló természetes fogyás mértéke azonban jelentősen különbözik megyénként és régiónként. A dél-alföldi és nyugat-dunántúli régiókban a legjelentősebb a természetes fogyás mértéke, a legkisebb az Észak-Alföldön. A dél-alföldi régióban főleg a magas halandóság, míg Nyugat-Dunántúlon az alacsony termékenység és a népesség elöregedése miatti többlethalálozás okozza a gyors természetes fogyást. Az észak-alföldi régióban az országos átlagnál magasabb termékenység és a viszonylag fiatal korösszetételű lakosság kevesebb számú halálozása mérsékli a népességcsökkenés ütemét. Az elmúlt évben a fővárosban és Békés megyében volt a legnagyobb a természetes fogyás, ezer lakosra számítva 5,7 fő, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legkisebb mértékű, ezer lakosra számítva 0,5 fő.


Vándorlások
Belföldön 2000-ben mind az állandó, mind az ideiglenes vándorlások száma jelentősen nőtt. Az országon belüli vándorlás jellemzői közé tartozik a Budapestről történő elvándorlás, főleg az agglomeráció településeire: nagyrészt ezzel magyarázható Pest megye jelentős vándorlási többlete. A legnagyobb pozitív vándorlási egyenlegű régióvá a Közép-Dunántúl vált, melyen belül Fejér megye a fő vándorlási célterület. A kibocsátó régiók közül továbbra is az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon mérhető a legszámottevőbb vándorlási hiány. A legnagyobb vándorlási veszteség Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket sújtja.
Az 1980-as évek végének, 1990-es évek elejének nagymértékű nemzetközi vándormozgalma után stabilizálódott a Magyarországot érintő migráció, de az időszak egészére jellemző volt a nem magyar állampolgárok bevándorlási többlete. Ennek következtében a Magyarországon huzamosan tartózkodó külföldiek száma folyamatosan emelkedett, s a 2000. év elejére számuk elérte a 153 ezer főt. Ez a népesség 1,5%-ának felel meg, amely arány európai összehasonlításban alacsonynak tekinthető.

Előzetes idei adatok
Az előzetes adatok szerint 2001. január–júliusban mintegy 23 ezer pár kötött házasságot, 57 ezer gyermek született és 76 ezer lakos halt meg. A házasságkötések száma mind a hét hónapban elmaradt az előző évitől, ami 3600-zal kevesebb házasságkötést, azaz csaknem 14 százalékos csökkenést jelent. Az előző év azonos időszakához viszonyítva 2001 első hét hónapjában a születési többlet meghaladta az 500-at, és mintegy 5300 fővel haltak meg kevesebben. A születések számának 0,9 százalékos emelkedése és a halálozások 6,5 százalékos csökkenése mérsékelte a népességfogyás ütemét. Az év első hét hónapjában 19 ezer fővel fogyott a népesség lélekszáma, és ez közel 5800 fővel – 23 százalékkal – volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt.