A rezsicsökkentés árát ugyanis szintén a családok fizetik meg az adókon, majd a költségvetésen keresztül. Igaz, ezeket a számokat már nem ismerhetik meg a családok, mert a kormány folyamatosan, a kérések ellenére sem közli például az orosz gáz és olaj beszerzési árát, üzleti titokra hivatkozva. Így csak sejtéseink lehetnek a valóságról, ami azért nem túl biztató. Egyrészt a költségvetés helyzete ad okot az aggodalomra, másrészt a magyar gazdaság versenyképességéról szóló jelentések, amelyeknek eklatáns része az energiaköltség. Harmadrészt a piaci áron adott állami energia ára bizony már egyáltalán nem azt mutatja, hogy a magyar családok fizetnék a legkevesebbet Európában. Negyedrészt az olyan kormányzati bejelentések, miszerint Horvátország nem megbízható tranzitország az olajszállításban, mert a piaci átlagos értékek ötszörösére emelték az olaj tranzitdíját a háború kitörése óta. Ötödrészt meg nehezen hihető, hogy például Norvégia drágábban adná polgárainak az energiát, mint mi, hiszen az Északi-tengeren hatalmas mennyiségű olajat képesek kitermelni saját erőből. Egyszóval ez egy több ismeretlenes egyenletrendszer, ami lehet meghaladja Németh Szilárd képességeit. Jó lenne egyszer valóban megismerni a több ismeretlenes egyenletrendszer hiányzó összetevőit, hogy valóban arról lehessen beszélni, mennyibe kerül egy magyarnak az energia.

A fideszes politikus által elmondottakból egyetlen gondolatra érdemes emlékezni, miszerint a 2022-es módosítások ellenére a földgáz esetében a fogyasztók 92 százalékának nem változott számlája, az áram esetében ez az arány 79,7 százalék. Ez pedig azt jelenti, hogy átlagfogyasztás feletti piaci alapú árazás miatt maguktól kezdtek el spórolni az energiafogyasztásukon a háztartások, vagyis komoly mértékben csökkent az ország gázfelhasználása. Ez valóban érdemleges változás, amit azonban épp annak köszönhetünk, hogy a központi vezérlés és a mellébeszélés helyett teret engedtek a piac szabályozó erejének. A látszólag olcsó rezsidíjaknak az is nagy ára volt, hogy például a hazai napelem beruházásokat visszavetette az uniós átlag végére, hiszen a megtérülési költségek 10 éves távlatba tolódtak ki. Értjük persze, hogy a matematika nem mindenkinek a sajátja, de ilyenkor érdemes erre hivatottabbakat felkérni a helyzet elemzésére.