A tanulmány olyan gyártók működéssel kapcsolatos kérdéseire koncentrál, amelyek öt különböző feltörekvő piacon kezdték meg, vagy bővítették ki tevékenységüket: Kínában, Indiában, Dél-Kelet Ázsiában, Latin Amerikában, és Kelet-Európában. A megkérdezett vállalatok 59%-a van jelen Kínában; több mint egyharmaduk folytat tevékenységet Kelet-Európában, Dél-Kelet Ázsiában, vagy Latin Amerikában; és mintegy egynegyedüknek van indiai tevékenysége.
A feltörekvő piacokon sikeres vállalatok egyre inkább úgy ítélik meg, hogy stratégiáikat a helyi ismereteket kihasználva, a piac különleges igényeinek megfelelve kell kialakítaniuk. Üzleti céljaik megvalósítása érdekében a legsikeresebb vállalatok a tanulmány szerint:
- az adott piacnak megfelelő szakértői képességeket fejlesztenek, és szervezeti struktúrákat építenek ki
- támogatják a helyi autonómia növekedését, miközben kihasználják a cégközpontok erősségeit
- olcsóbb termékeket fejlesztenek ki, hogy megfeleljenek a feltörekvő piacok alacsonyabb GDP-vel jellemezhető fogyasztói igényeinek.
Saját modelljeik nem működnek
"A vállalatok nem várhatják el, hogy észak-amerikai, német, vagy japán üzleti modelljeik alkalmazásával sikeresek legyenek Oroszországban, Indiában, vagy Kínában" - vélekedett Gary Coleman, a Deloitte Consulting LLP vezető partnere, és a termelési iparágért felelős ügyvezető igazgatója. "Nem elegendő lemásolni azt, ami működik egy fejlett piacon; olyan rendszert kell felépíteni, ami az adott feltörekvő piacon is működőképes. A vállalatok hosszú távú növekedése és sikere szempontjából kiemelkedő fontosságú annak a helyi kultúrának és gazdasági közegnek a megértése, ahol a cégek jelentős üzleti tevékenységet folytatnak."
Eddig a feltörekvő piacokon történő termelési befektetések leginkább arról szóltak, hogy hogyan lehet az olcsóbb munkaerő- és anyagköltségek segítségével a kiadásokat csökkenteni. A Deloitte tanulmánya azonban most arra a következtetésre jutott, hogy a vállalatok a termékek, a szolgáltatások, és az innováció szempontjából is stratégiai növekedést biztosító piacoknak tekintik ezeket a régiókat. A tanulmány szerint a feltörekvő piacokon történő befektetések legfontosabb oka a bevételek és a piaci részvétel növelése: ezt ugyanis a vezetők 84%-a találta "kiemelkedően" vagy "nagyon" fontosnak. A költségcsökkentés második szempontként szerepelt (77%); ezt követte a piacra jutási idő lerövidítése, a bevételi források változatossá tétele, és a tehetségek kihasználása - ezek alkották az első öt üzleti tényezőt. #page#
Képzett munkaerő hiányzik
A megközelítés megváltozásának eredményeként a vállalatok egyre kifinomultabb tevékenységeket helyeznek a feltörekvő piacokra, például komplex termelési, kutatási-fejlesztési, értékesítési és marketing tevékenységeket. Ezekhez magasabban képzett munkaerőre van szükség, amelyben azonban - a fejlett piacokhoz hasonlóan - a feltörekvő piacokon is hiány mutatkozik. A vállalatok versengenek a tehetséges munkaerő elcsábításában és megtartásában, illetve a forgalom növelése és a bérköltségek kezelése terén.
A gyártóknak a helyi realitásokhoz kell igazítaniuk humánpolitikai eljárásaikat, ami nem mindig azt jelenti, hogy egyszerűen csak a legmagasabb fizetést kell ajánlani - jegyzi meg a Deloitte. "A vezetők 63%-a szerint a képzés a legfontosabb munkaerő-felvételi és megtartási stratégia; ugyancsak 63% említette a díjazást; 59% a karrier lehetőségeket; és 53% az elismerést."
Integrált kockázatfelmérés
A szakképzett munkaerőért vívott harc mellett a feltörekvő piacokon a gyártók egyéb, számukra ismeretlen kihívással is szembe találják magukat. Ilyen például a szellemi tulajdon védelme, jogi és szabályozási kérdések, illetve geopolitikai problémák. Ezért a Deloitte szerint a feltörekvő piacokon befektető cégeknek kockázattudatos vállalatokká kell válniuk. Ez annyit jelent, hogy minden kockázatot fel kell mérniük, és a kockázatfelmérés eredményeit egy integrált, átfogó rendszerben kell kezelniük. Ebbe a folyamatba a munkaerőt is be kell vonni, ezáltal kialakítva a kockázatkezelési kultúrát. Emellett a gyártóknak nem csak a piacra lépésről szóló döntés meghozatalakor, hanem a működés teljes időtartama alatt is rendszeresen kockázatfelmérést kell végezniük.
A Deloitte-tanulmány szerint azonban a kockázatkezelés megvalósítása nagyon eltérő. "A vezetőknek csak 56%-a nyilatkozott úgy, hogy részletes kockázatfelmérést folytattak a piacra lépés előtt, és csak 45% mondta azt, hogy a működés alatt is rendszeresen végeznek kockázatfelmérést."
"A legfontosabb az, hogy a vállalatok soha ne tévesszék szem elől, melyek a legfontosabb (core) kompetenciáik, és folyamatosan ezekhez igazítsák a stratégiáikat a siker érdekében." - vélekedett Coleman. "A tanulmány szerint a vállalatoknak sok nehézséget jelent az, hogy a megszokott eljárásaikat adaptálják az új környezetre, hasonlóan a feltörekvő piacokhoz igazított működési módszerek kialakításához. Mivel a termelési tevékenység globális szinten egyre összetettebb, a gyártók azzal az ijesztő feladattal néznek szembe, hogy tevékenységük minden területét integrálják és egyszerre kezeljék. Azok lesznek a nyertesek, akik sikeresen igazítják a tevékenységeiket az adott terület egyedi követelményeihez."
