Mindkettő kapcsán a Niveus Consulting Group szakértői megjegyzik, hogy a helyi adókról szóló törvény megengedi ugyan a településeknek, hogy úgynevezett „települési adót” vezessenek be, aminek a szabályait viszonylag szabadon meghatározhatják, feltéve, hogy „arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.” (a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, „Htv” 1/A. § (1) bekezdés) Ennek törvénynek az is a jellegzetessége, hogy nem lehet alanya vállalkozói minőségében cég, csak magánszemély.

A két rendeletben közös, hogy azok alanyai magánszemélyek – ennyiben megfelelnek a helyi adó törvénynek. Az már kérdéses, hogy az adó tárgyára terjed-e ki törvényben szabályozott közteher hatálya, hiszen a belépőjegy után például áfát kell fizetni, a légiforgalmi utasokra pedig kifejezett különadó van, igaz utóbbit nem törvény, hanem rendelet szabályozza.

A beszedéssel van gond

A legnagyobb kérdés azonban mégsem ez, hanem az adó beszedése. Az önkormányzati rendelet ugyanis nem állapíthat meg adókötelezettséget, azaz kötelezettséget arra, hogy valaki beszedje az adót: az adózás rendjéről szóló törvény szerint ilyet csak törvény írhat elő.

Mindez azt jelenti, hogy hiába vetne ki jogszerűen települési adót egy önkormányzat, annak beszedésére nem kötelezhet mást, az adót csak az önkormányzat saját maga szedheti be adókivetés, vagy az érintettekre telepített bevallási kötelezettség útján. Márpedig mind a két önkormányzati rendelet esetében olyan cégeknek kell beszedni az adót, akik amúgy nem alanyai az adónak. Ebben a formában tehát mind a két adó vonatkozásában a beszedés módja törvénybe ütközik még akkor is, ha maga az adó kivetése jogszerű.