Egy kis gazdaság számára egy jelentős exportágazat kiépítése gyorsan megváltoztathatja az egy főre jutó kibocsátást. Az ország egy főre jutó GDP-je 1990 óta minden más nemzeténél gyorsabb ütemben növekedett. Az előrejelzések szerint 2026-ra Guyana egy főre jutó GDP-je (95 477 dollár) magasabb lesz, mint a nyugati félteke bármely más országáé – beleértve az Egyesült Államokat is (94 430 dollár).
Guyana számára az jelenti a kihívást, hogy ezt a váratlan többletbevételt tartós előnyökké alakítsa. Az ország egy úgynevezett Természeti Erőforrás Alapba (Natural Resource Fund) gyűjti az olajból származó bevételeket, ami segít egyensúlyt teremteni a jelenlegi fejlesztési igények és a jövőbeli megtakarítások között. A hatékony befektetés kulcsfontosságú, mivel az olajárak élesen ingadozhatnak, ráadásul a magasabb nemzeti átlag nem jelenti automatikusan azt, hogy minden háztartás jobb szolgáltatásokhoz jut, vagy magasabb jövedelemmel rendelkezik.
„Manó-gazdaságtan” (Leprechaun Economics) a 21. században
Írország felemelkedése egy másfajta nemzetközi kapcsolatot tükröz: a multinacionális vállalatok szerepét. A külföldi tulajdonban lévő multinacionális cégek által termelt nyereség akkor is hozzájárul a hazai kibocsátáshoz, ha a profit végső soron külföldi tulajdonosokhoz kerül. Ez jelentős szakadékot hozhat létre a gazdaság mérete és a lakosoknál ténylegesen maradó jövedelem között.
A vállalati átszervezések is okozhatnak szokatlanul nagy ugrásokat. 2015-ben a vállalati mérlegek – beleértve a szellemi tulajdont is – Írországba történő áthelyezése drasztikus növekedést eredményezett a kimutatott GDP-ben. Az ír kormány még egy párhuzamos gazdasági teljesítménymutatót is bevezetett, hogy figyelembe vegye e multinacionális vállalatok tevékenységét.