Hallhattuk továbbá, hogy a vállalati kultúra alapelemei a tudás, az erkölcs, de az erős család legalább olyan fontos. Ezért nemcsak a vállalati programok, hanem például a továbbképzések során is figyelembe veszik a családok érdekeit, hiszen a gyakori távollét feszültséget okozhat az alkalmazott családjában – mondta ezeket a mai világunkban szokatlan mondatokat egy MRP-s vállalatvezető. Mint ahogy az sem tartozik a multik módszertanába, hogy a szokásos évi igazgatói beszámolóra egy disznóvágás keretében kerüljön sor, ahova természetesen várják a családtagokat is. Vagy például az, hogy kizárólag saját belső tanácsadókat foglalkoztatnak, nem sajnálva az oktatásukra fordítandó forrásokat, hiszen pont a vállalathoz kötődés az a plusz, amiről ezek a cégek nem tudnak lemondani.

Sajnos a munkavállalói tulajdon társadalmilag is kevéssé ismert, pedig eszünkbe juthatna: „ez a cég a munkavállalók kezében van” amikor betérünk egy Aranypók üzletbe vagy rápillantunk PERION akkumulátorunkra az autóban. Eszünkbe juthatna az is, hogy a munkavállalói vállalkozói tőke jóban-rosszban az országban marad, mint a nemzeti tőke olyan homogén formája, amely multinacionális cégekben is egyre inkább teret kap hazai viszonylatban is, mondta Fekete István, a HENKEL Magyarország Kft ügyvezetője előadásában.

A program elsőként az Egyesült Államokban indult az 1950-es években. Az 1990-es évek első felére érte el mai szintjét. a részvénytársaságok 9 százalékában átlagosan 22 százalékos munkavállalói résztulajdonnal rendelkezik több mint 10 millió munkavállaló. Ebben nagy szerepet játszik, hogy az állam kedvezményes hitellel és különböző adókedvezményekkel támogatja a munkavállalók együttes tulajdonszerzését. Bár munkavállalói résztulajdon – angol nyelvű rövidítése ESOP – elsősorban angolszász jogterületen terjedt el, így Európában az Egyesült Királyságban, az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódított Európa más országaiban is. Mint egy EU jelentésből kitűnik, általános tapasztalat, hogy ezek a programok figyelemre méltóan ösztönzően hatottak a nyereségre és a foglalkoztatásra.

Magyarországon a privatizáció során az állam vállalkozói vagyonának mintegy 5 százaléka került MRP szervezetek tulajdonába. A munkavállalói résztulajdonosi forma, mint privatizációs technika segítségével a munkavállalók szervezett csoportjai kedvezményes feltételekkel juthattak tulajdonhoz. A legfeljebb 15 éves futamidejű – esetleg 3 éves moratóriumot tartalmazó - hitel kamata az Egzisztencia-hitel mindenkori feltételeivel megegyező kamatozású. (A privatizáció során létrejött 246 MRP szervezet az Egzisztencia–hitel harmadát, mintegy 18-25 milliárd forintot vett fel) Az MRP szervezetben az alapítók nem kapják kézbe részvényüket, üzletrészüket, amíg a szervezet osztalékból, haszonból, vagy dolgozói befizetésből vissza nem fizeti tartozásait. Az egyes alkalmazottaknak járó részt egyéni számlákon írják jóvá a hitel törlesztésének arányában. A teljesen kifizetett tulajdonrészt az MRP szervezet szétoszthatja, ezzel megszüntetve saját magát, de nincs jogi akadálya a szervezet továbbélésének sem.

Az eredmények bizonyítják e tulajdonosi forma hatékonyságát. Az országos átlagot meghaladó jövedelmezőséggel dicsekedhetnek, és a többi privatizált állami vállalatnál életképesebbeknek bizonyultak, a privatizáció óta megszűnt 300 egykori állami vállalatból csupán 5 volt MRP-s társaság.

Az 1992-ben életbe lépett MRP törvényt a Tulajdonos Munkavállalók és Társaságaik Országos Szövetsége szerint időszerű lenne hozzáigazítani az azóta jócskán megváltozott gazdasági környezethez, a konszolidálódó magyar gazdaság viszonyai között higgadtan újra kellene gondolni a munkavállalói és vezetői tulajdon lehetséges szerepét. A tulajdonlás fenntartásának megkönnyítéséhez szükség lenne az MRP törvény módosítására. Remélhetőleg még ebben a parlamenti ciklusban – 10 év után – újra foglalkozik az MRP törvénnyel az Országgyűlés. A Gazdasági Bizottság a törvények végrehajtását figyelemmel kísérő albizottsága december 11-én vitatja meg és dönt az indítvány benyújtásáról. A módosítás lényegi pontjai a spekulánsok általi kivásárlás megakadályozása, az MRP szervezetek részére az ismételt vásárlási jog biztosítása valamint a vállalkozási tilalom megszüntetése, és törlesztést befejező MRP szervezetek túlélésének lehetővé tétele.

Persze a hazai MRP-s cégek sokfélék, jók, közepesek és gyengék, de tudni kell, hogy a legvonzóbb cégeket az új gazdasági elit és a külföldek vásárolták meg. Jelentős részükről elmondható, hogy nem kapkodtak értük a külső befektetők a privatizáció során, többnyire alacsony jövedelmezőségű szektorokban működnek. Az átlagosan jobb gazdasági eredmények mellett vannak nehézségekkel küszködő társaságok, és ilyenkor előfordul, hogy egy „válságkezelő, befektető cég” megszerzi a tulajdonjogot, majd többszörös áron eladja. A program a nehéz helyzetek, vereségek mellett kiemelkedő sikereket is fel tud mutatni, jelentős, tőkeerős társaságokat. Ismert többek között a Tatai Cserépipari Rt, a Herendi Porcelánmanufaktúra, vagy a Masped Rt. sikertörténete.