Sokan ártalmatlan, enyhe nyugtatóként gondolnak a „benzodiazepin" típusú szerekre (Xanax, Frontin, stb.), nem is sejtve, hogy az esetleges függőségnél sokkal kellemetlenebb meglepetéseket is okozhatnak, ha hosszabb távon válnak részévé az ember életének.

Egy áprilisban megjelent finn tanulmány összesen 37703 nyugtató és altatószer (benzodiazepinék és rokonaik, rövidítve BZDR) használót követett nyomon. Úgy találták, hogy a páciensek több mint egyharmada (34,4 százalék) legalább hat hónapon át szedte a szereket, őket tekintették hosszú távú felhasználóknak. Az ötéves nyomon követés során arra jutottak, hogy a rövid távú használók 11 százaléka, a hosszú távú használóknak pedig 17,6 százaléka vált később munkaképtelenné, és szorult rokkantsági nyugdíjra. Ez a hosszú távúak esetében legalább minden hatodik felhasználót jelenti, ráadásul lényegesen nagyobb arányban érinti a 45 évnél fiatalabb korosztályt.

A munkaképtelenné válásnak egyik fő oka a kutatók szerint a szellemi képességek romlása. A nyugtató és altatószerek a felfogási sebességre, a memóriára, a figyelemre és a problémamegoldó készségre nézve a legkárosabbak, melyeket egy másik közelmúltbeli tanulmány igazolt.

„A lehető legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig..." – írja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központorvosoknak szánt alkalmazási előírata. Mégis az figyelhető meg, hogy az orvosok olykor hajlamosak „rajtafelejteni" pácienseiket a benzodiazepineken.

„Ha a kezelést már évek óta alkalmazzák, nehéz motiválni akár a kezelőorvost, akár a pácienst annak abbahagyására" – írják a kutatók. A tanulmány szerint az esetek döntő többségében pszichiáter írja fel az első adag benzodiazepint a pácienseknek. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a pszichiátria területén egyébként is elterjedt a "kémiai megoldás" – vagyis tudatmódosító szerek felírása a kellemetlen tünetek kémiai elkendőzésére, ahelyett hogy a lelki nehézség valódi okát igyekeznének megtalálni és megszüntetni.