Az aszály arra késztette az agrárium megannyi gazdálkodóját, hogy keresse az öntözés alkalmi lehetőségeit is, azokat, amelyeket kis ráfordítással és azonnal használni lehet. Számos helyen találtak is megoldást, már csak azért is, mert hajdanán, az előző generációk egyszer már megtalálták.

A Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének a főtitkára, Horváth Gábor egy agrárvállalkozó példájával élve magyarázta el a Piac és Profitnak a legújabb idők legújabb anomáliáját: a gazdaság területén nem is egy, hanem öt olyan kút van, amilyet a rendszerváltás előtti időkben bizonyára használtak is, s mint kiderült, legalább negyven-ötven évvel ezelőtt fúrták mindegyiket. Tény, rendbe kell tenni ezeket a víznyerő helyeket. A MOSZ főtitkára elmondta, a vállalkozás megvizsgálta, mindegyikben van víz rendesen most is, dacára annak, hogy a felszínen tombol az aszály. De ahhoz, hogy a kutakat használni lehessen, fel kell újítani mindegyiket. Kész is erre a feladatra a termésért, a földjeiért aggódó gazdálkodó.

A művelet - a másfél-két évtizede nem működő víznyerő helyek tisztítása, munkába állítása - azonban nagyon sok pénzbe kerül, mivel, derült ki, 600 ezer forintot azonnal be kell fizetnie a birtok tulajdonosának csak azért, hogy hozzányúlhasson a földjén lévő kútjaikhoz. A környezetvédelmi hatóság ugyanis engedélyezési díjat vet ki. Ez a pénz nem tévesztendő össze a vízdíjjal, a 600 ezer forint szinte büntetés, ami azért szedendő be előre, mert egy pecsétes papírt akar készíteni az állam képviselete. Az öntözés, amelyre 2007 nyarán elengedhetetlenül szükség lenne, nem kérdéses, mint ahogy az sem, hogy a használatbavételi díj befizetésétől a térségben nem változik, nem javul a vízháztartás. A vízkészletet jóformán alig befolyásolja az, hogy a nagy mélységből felszivattyúzott vízzel enyhítik az aszály okozta kárt.

A MOSZ felfogása szerint ez a 600 ezer forint - és minden bizonnyal minden további gazdaságtól hasonló jogcímen beszedett pénz is - nem adó, csak éppen úgy viselkedik. De nem is vízdíj, amit nem akar nem megfizetni az agrárvállalkozás, egyszerűen csak hivatalfenntartó "talált pénz" az engedélyezési díj, ha ugyanis semmit nem tesz a gazdálkodó azért, hogy öntözni lehessen a földjén, akkor nem is kell az extrapénzt lerónia. A szövetség főtitkára szerint éppen fordítva kellene lennie, úgy, hogy a vízügy felelősei az öntözés ösztönzését, a vizek mind hatékonyabb hasznosítását segíthetnék elő az adókból rendelkezésre álló költségvetési pénzek segítségével is.

Talán még nem késő, hiszen használaton kívüli 50-100 éves kutakból nemcsak az az öt lehet az országban, amelyet most megtalált és helyre hozott a tulajdonosa, érdemes lenne fellelni és öntözésre alkalmassá tenni a többit is. Kivált - érvelt a MOSZ főtitkára is -, ha a hivatal nem ellenérdekelt, hanem érdekelt benne, s a büntetési tételek helyett inkább besegít a finanszírozásba. A későbbi vízdíjak akkor legalább onnan is befolynak és nem elfolynak gazdátlanul, mint ahogy jelenleg.