Érdemes Brüsszelt meggyőzni, a csatlakozás extra kiadásokkal jár, ezt mondjuk már vagy egy éve a kormányzatnak – emlékeztetett Parragh László. A Piac & Profit kérdésére válaszolva azt is kijelentette a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hogy Fekete János ex jegybankelnök-helyettesnek és Suchman Tamás szocialista párti országgyűlési képviselőnek tehát helyénvaló a minapi közös indítványa, éljen a kormányzat azzal a lehetőséggel, hogy külső, nemzetközi pénzügyi szervezetektől származó forrást vonjon be a magyar gazdaság fejlesztése, felzárkózása elősegítése érdekében. (E megnyilatkozásokkal gyakorlatilag azonos időben került napvilágra a hír, az Államadósság Kezelő Központ Rt. mandátumot adott a Morgan Stanley és a UBS Investment Bank pénzintézeteknek egy 7 éves futamidejű, 1 milliárd euró összegű, fix kamatozású kötvénykibocsátás megszervezésére a Magyar Köztársaság részére. A kötvény kibocsátása és árazása szeptember második felében várható. Az Államadósság Kezelő Központ Rt. a befolyó összeget a 2003-ban és 2004 elején lejáró adósság finanszírozására használja fel. – a szerk.)

A kamara egyébiránt azzal a kezdeményezéssel állt elő – tájékoztatta a sajtót a köztestület elnöke –, hogy az MNB és a kormányzat összehangolt módon csökkentse a jegybanki alapkamatot. A jelenlegi 9,5 százalék már nem szolgálja az eredeti célt, azt, hogy a kamatfelárral a forint körüli bizonytalanságot megfékezze. Az infláció alakulása sem indokolja a mértéket, s tudvalevően igen magas az államadósság kamatszintje. (A költségvetés kamatkiadásai, 2001-es adat szerint, a GDP 4,9 százalékát tették ki. Ugyanebben az évben a térség országaiban Bulgária a második helyezett, itt a GDP 3,4 százaléka, Szlovákia és Románia esetében pedig 3,1-3,1 százaléka volt a kamatkiadás.) A 6,5 százalékról 9,5 százalékra emelt jegybanki alapkamat évi 40 milliárd forintot von ki a termelőszférából, azaz a vállalkozásoknak drága a működésük finanszírozása, romlik eredményességük. Az pedig természetes reakciójuk, hogy nagyobb aktivitással finanszíroztatják tevékenységüket devizahitelekkel. Parragh László szerint a kamattámogatás dacára sem vonzó már a Széchenyi kártya, illetve nem fogják igénybe venni a kis cégek a hamarosan piacra kerülő és nekik szánt MIDI hitelt. A középosztály terheit növeli meg alaposan a lakossági piacon a drága hitel, ugyanis az előre hozott fogyasztás – a lakás- és a gépkocsi vásárlás – lett drágább sokak számára. Az pedig nem érhető tetten, hogy nőne a megtakarítási kedv a nagyobb kamat hatására. Jó oka van tehát a gazdasági köztestületnek a kamatcsökkentés indítványozására, Parragh szerint ugyanis ekkor megnőne a hitelfelvétel mértéke, felfűtődne a gazdaság. A kamara számításai szerint egy százalék kamatcsökkentés a költségvetési kiadásokat 70 milliárd forinttal mérsékelheti.

Ahhoz nem fér kétség, hogy egy ilyen lépést sem szabad kapkodva végrehajtani. Az ugyanis nem mindegy, hogyan kezeli a „felszabaduló” forrást a büdzsé, Parragh László szerint vétek lenne, ha bérként folyna ki a költségvetésből a pénz, de hasznos lenne, ha az infrastruktúra fejlesztését segítenék elő például. Kérdésünkre válaszolva a kamaraelnök kijelentette, szerinte sem lehetetlen, hogy a kormányzat a kamatcsökkentést tekinti annak a költségvetési kiadáscsökkentési „tartaléknak”, amit mostanában keres igen nagy intenzitással egyebek között az adócsökkentési elképzelések valóra válthatósága miatt. A kamara megfontolásra ajánlja azt is, hogy az államadósságot a forintfinanszírozás helyett devizafinanszírozással oldja meg a kormányzat.