Hagyományos étteremben többséget alkotnak a férfiak. Életkor szerint a 20-39 év közöttiek többsége szokott étteremben enni, míg a 60 évesek és idősebbek erősen alulreprezentáltak.
Iskolai végzettség szerint a magasabb képzettségűek között jóval elterjedtebb szokás a vendéglőben étkezés, mint az alacsonyabb iskolázottságúaknál. Például a diplomások kétharmada szokott éttermi vendég lenni, a nyolc általánost vagy kevesebbet végzetteknek viszont mindössze egyötöde.
Hasonlóan egyértelmű trendet mutat a jövedelem szerinti megoszlás. A havi nettó 100 000 forintnál nagyobb jövedelmű háztartásokban élők közül a többség jár étterembe. Az ennél kisebb jövedelműeknél az étterembe sohasem járók alkotják a többséget.
Regionálisan Budapest és Észak-Dunántúl mutatószámai kiemelkednek. Az ország többi régióiban ugyanis az átlagosnál kevesebben szoktak vendéglőben étkezni.
Településnagyság szerint Budapest mellett még a 20 000 lakosúnál nagyobb városokban élőkre jellemző az étterembe járás.
Ha azonban a gyakoriságot is figyelembe vesszük, akkor azt látjuk, hogy hetente többször mindössze a válaszadók 2 százaléka megy vendéglőbe. Egy-két heti rendszerességgel további 4 százalék, egy-két-három havonta 11, félévenként 5, ennél is ritkábban viszont 18 százalék.
Bár a gyorséttermek vendégei közt is több a férfi, mint a nő, egyéb szempontokból tapasztalhatók eltérések a hagyományos vendéglátáshoz képest. Így az életkor szerint sokkal jobban megoszlanak a szokások. A 30 évesnél fiatalabbak többsége szokott gyorsétterembe járni, a 30-39 közöttiek kisebb része, míg a 40 évesek és idősebbek körében elenyésző ez az arány.
Az iskolai végzettség itt is fontos választóvonal. A magasabban képzettek körében kedveltebb a gyorsétterem, mint az alacsonyabban képzetteknél.
A jövedelem szerinti megoszlás szintén érvényesül, tehát a tehetősebbek közül többen járnak gyorsétterembe. Ez különösen jellemző a havi nettó 160 000 forintnál nagyobb jövedelmű háztartásokban élőkre.
Regionálisan Budapest és Észak-Dunántúl mellett Pest megye mutatói kedvezőbbek a középértéknél, míg a többi régióban átlagosak vagy annál alacsonyabbak.
Településnagyság szerint pedig, érthető módon a kisebb falvak és városok válaszadói erősen alulreprezentáltak.
Főzni tudás szempontjából logikus a megoszlás. A főzni szeretők közül kevesebben járnak gyorsétterembe vagy vendéglőbe, míg a főzni nem szeretők, sőt nem tudók közül többen.
A fogyasztói típusoknál az átlagoshoz képest kisebb arányban étkeznek házon kívül a „szűkösen táplálkozók”, illetve a „hagyományos” étkezési szokások hívei. A pozitív oldalon az „ínyencek” aránya legnagyobb mind a hagyományos vendéglőkben, mind a gyorséttermekben. Habár hagyományos étterembe 67, gyorsétterembe viszont csak 55 százalékuk jár.